Ifj. Vidnyánszky Attila először, és biztos, hogy nem utoljára rendezett a Katona József Színházban. A „nyomokban Hamletet is tartalmazó” némacsend című előadás már a függöny felgördülésének pillanatában katarzist válthat ki. A kérdés csak az, hogy ezután lehet-e még fokozni a hatást.
A mentális jóllét egyre fontosabb szerepet kap a munkahelyeken, így a színházakban is. Egy, a hazai művészeti életre rálátó szakember szerint egyre több helyen van etikai kódex, és törekvés is arra, hogy biztonságos közeget teremtsenek. A változás szerinte a 2017-es Marton László-ügy után indult el, és sok köszönhető fiatalabb generációknak is, akik nem félnek kimondani, ha valami nem stimmel.
Bábszínházi előadásokat szervez, koncertezik, dalokat ír – és ez még nem minden, ha Cserihannáról van szó. A pécsi énekes is nehezen tud nemet mondani: egyszer még a ChatGPT-t is megkérte, hogy segítsen neki ezt a képességet elsajátítani. Dalaiban őszintén ír a szorongásról, és ha kell, akkor káromkodik is. Számára az élőbeszédszerűség fontos a szövegekben, márpedig amikor beszélünk, akkor bizony ki-kicsúsznak cifrább szavak.
Te is eltetted a kamaszkori leveleidet? Nézd, mi történik, ha húsz év után előásod a fiók mélyéről!
Az egyetemi modellváltás miatt a Színház- és Filmművészeti Egyetemről számos olyan diploma előtt álló diák távozott, akiknek az oklevelét külföldi egyetemek állítják ki. Egy rendező szakos hallgató esetében ez azt is jelentette, hogy újra színre kellett vinnie a diplomamunkáját.
Orosz Ákos Kaszás Attila-díjas színész másfél éve eljött a Vígszínházból, majd visszament, közben szabadúszott, filmezett, és most őszintén mesél jóról és rosszról, politikáról és színházról, színpadi lemeztelenedésről, celofánba csomagolt véleményről, időhúzásról, a levegővételhez szükséges lépésekről és arról, hogy miért tartja magát végletesnek.
Nem csak nagy művészek, mesterek, ifjú alkotók jelentették a szétvert Színház- és Filmművészeti Egyetem közösségét. Ahogy mindenütt máshol, itt is voltak fontos kollégák, nagy egyéniségek a háttérben is, akik ugyanúgy megérdemlik a tiszteletet, és akiket ugyanúgy nagy veszteség ért.
Ritkán ad interjút, úgyhogy mindenről kifaggattuk: színészetről, filmezésről, SZFE-ről és metoo-ról, de amire nem számítottunk, hogy nyíltan beszél majd a függőségéről, és arról is, hogyan néz szembe a saját hibáival és vétkeivel.
(…) „egy olyan korba értünk, ahol újratanulunk kommunikálni egymással. Újratanuljuk azt, hogyan lehet egymással beszélni, és mit jelentenek bizonyos szavak. Akkor van baj, ha valaki nem látja be, hogy változtatnia kell, mert a világ is változik körülötte, és ami régen oké volt, az ma már nem oké. Normálisnak kellene lennie, hogy folyamatosan újrafogalmazzuk az egymáshoz való viszonyunkat.”
„Nekem Gyuri a szabadság földje. Fölveszem a bajuszt, és onnantól kezdve azt csinálok, amit akarok, senki sem haragszik meg” – így szabadítja föl egy vezető színész gátlásait a gátlástalan sorozatkarakter. Hogy Gyuri milyen „jót tett” neki, az kiderül az e heti Elviszlek epizódból, ahol az önfegyelméről híres Lengyel Tamás meglehetősen szókimondó oldalát mutatja. Mondjuk, volt is miről beszélgetni vele a színházi szakma kapcsán…