Két külön dolog, hogy a gyerek tudja-e használni a telefont, és hogy érzelmileg képes-e kezelni, amit a neten lát. De nem csak a gyerekeket kell tanítani a netre – sokszor előbb a szülőknek kell tanulniuk.
Lassan felnőnek az első Facebook-bébik. Vajon mit fognak szólni ahhoz a sok mindenhez, amit megosztottunk róluk? Hogy viszonyulnak majd a kéretlen digitális lábnyomukhoz? Ezen gondolkodott el dr. Gyurkó Szilvi.
A digitális lábnyomról a legtöbben már tudjuk, mi. És a szextingről is. De gondoltatok már arra, hogy a kettő együtt a szexuális digitális lábnyom? „Nektek mekkora?” – kérdezhetnénk. Helyette inkább utánajárunk, mi lesz vele, például egy szakítás után.
Fotók, üzenetek, közösségimédia-profilok és bejegyzések – ez marad utánunk a virtuális térben a halálunk után. De mit tudnak ezzel kezdeni az örököseink, akár technikailag, akár lelkileg?
A virtuális tér olyan, mint a világűr, nincs vége, nincs alja, teteje, a felvilágosultabbak is csak kapiskálják, mire képes az internet (népe). És akkor beledobjuk a gyerekeinket…
A gyerekről való posztolás kérdése tulajdonképpen arról szól: veszélyezteti-e a gyerek egészséges fejlődését, és ha igen, a szülő korlátozható-e döntési szabadságában? Nem véletlenül nem akar véget érni a vita az Insta-szülőségről…