Hogyan tudott egy rabruhát viselő nő mosolyogni a koncentrációs táborban? Sokan tették már fel ezt a kérdést, amikor először meglátták a hírhedt auschwitz-birkenaui láger egyik foglyának, a szlovák Helena Citrónovának a fényképét. A lány – aki az első női transzporttal érkezett Auschwitzba, csaknem három évet töltött a földi pokolban.
A történelem egyik legsötétebb időszaka hozta össze a Magyarországról Auschwitzba deportált Steiner Editet és azt a katonát, aki az ő és társai megmentésében segédkezett.
Brutális, megrázó és felkavaró élmény, ami után órákig nem térsz magadhoz. Gyárfás Dorka szerint ilyen az öt Oscar-díjra jelölt Érdekvédelmi terület című film. És mégis érdemes rá beülni a moziba, mert ez a holokausztfilm „most másmilyen lesz”.
Annak ellenére, hogy szerinte semmit sem tanultunk a múltból, töretlenül hitt az emberi jóságban. Barack Obama a „világ lelkiismeretének” nevezte
„Papa, mit csináltál Auschwitzban?” – kérdezte Dr. Mengelét a fia. A „Halál Angyala” ezt válaszolta:
Egyes festményein ő maga is jelen van, mint egy kísértet, aki a háttérben lebeg, és némán figyeli a lágerőrök iszonyatos tetteit – amelyek örökre beleégtek az emlékezetébe.
Antirasszista tevékenységéért tüntették ki, de kicsit szerencsétlenül hagyott nyomot a látogatásról
„Ne fogadj el semmit igazságnak, ami szeretet nélkül van! És ne fogadj el semmit szeretetnek, ami igazság nélkül van!” Százharminc éve született Keresztes Szent Terézia Benedikta, vagyis Edith Stein, akinek lenyűgöző, szenvedéssel teli életútjáról itt olvashattok:
„Néhány hétig el lehet élni élelem nélkül, néhány napig víz nélkül is, de remény nélkül, hit nélkül a többi emberben? Anélkül vége, összetörik az ember. Így éltük tehát túl. A barátság, az együttműködés segítségével. A reménnyel” – holokauszttúlélőként a százegy éves Eddie Jaku nemcsak annak élő tanúja, milyen borzalmakra képes az ember, hanem annak is, hogyan képes arra, hogy még a legsötétebb órákban is megőrizze magában a fényt.