„Az iskola dolga nem az, soha nem is az volt, hogy »leadja a tananyagot és utána számonkérje«. Az iskolában élet zajlik, ezt az életet kell úgy újraindítanunk, hogy a lehető legtöbbet tudjon megélni ebből mindenki.”
Nem tehetünk mást a jelen körülmények között, mindannyian a képernyőnk fogságába kerültünk, akár akarjuk, akár nem, muszáj leülni elé, hogy a négyzetrácsos ablakokban lévő kis fejekkel beszélgessünk. Ez tanárként még inkább megterhelő, egymást váltják a hullámhegyek, hullámvölgyek és az egyre gyakoribb mélypontok.
Az idén is volt (van) bőven miért aggódni gyerekügyben. Az egyéves munkaszünete előtti utolsó cikkében dr. Gyurkó Szilvi összeszedte a tíz legfontosabbat, amiből van mit tanulnunk.
Segítség! Gép kell a gyereknek, és fogalmam sincs, hogy döntsek… Megpróbálunk segíteni néhány tényleg hasznos szemponttal:
Nektek mi volt a legnehezebb a digitális oktatásban?
Talán azoknak a legnehezebb most, akik kimaradnak a digitális térből, és annak minden előnyéből…
Most mindannyian háborús veteránok lettünk, ahol nem opció a kiszállás.
A digitális oktatás örömei és bukfencei – egy tanár szemszögéből.
„Sokkal több dolog, eredmény született egypár nap, egy hét alatt, mint hosszú évek során. A tanároknak együttműködniük kell, tudást megosztani, lépést tartani, találkozni a gyerekekkel más formában. Közösségek alakulnak, ami az oktatásban, bárki bárhogy gondolja is, az egyik legfontosabb dolog” – így látja a digitális oktatást egy hét után egy pedagógus, aki szülő is.
A jövőnek tanulnak.