Egy kisgyerek meghalt, és a halálának elképzelhetetlenül tragikus körülményei miatt óhatatlanul felmerül: vajon hogyan tudtuk volna megelőzni? Mit tehettünk volna azért, hogy még mindig élhessen?
A Ki vele! harmadik adása az „atyai” pofon kérdését járja körbe. A vendégek arról vitáznak, hogy van-e helye a fizikai fenyítésnek a gyereknevelésben.
Jelenleg 400 ezer gyerek él alkoholista szülővel, több mint 100 ezer gyerek nem jut a lakhelyén háziorvosi ellátáshoz, az állam mégsem tesz semmit.
Nincs elég szakember, nincs elég épület és elég ágy, nincs elég segítő, nincs biztonság, nincs valódi párbeszéd a magyar gyermekvédelemben. De van: gyerek. És az ő problémáikkal rendszerszinten nem kezd az ország (szinte) semmit. Dr. Gyurkó Szilvia megnyomja a vészcsengőt.
Az AI, azaz mesterséges intelligencia térnyerésével a gyereknevelés terén is új kérdések merülnek fel, legyen szó az iskoláról vagy a családi életről.
Ha valaki fogyni akar, nem elég a kalóriát számolnia, életmódot is kell váltania. Hasonlóképpen: a képernyő-túlhasználat nem a percek (órák) számolgatásával fordítható vissza, attól csak a szorongás nő.
Ha segíteni akarod a gyereked túlélését, akkor nem burokban tartod, hanem megtanítod adaptálódni, megküzdeni a krízissel. Ami elkerülhetetlen. Akkor is, ha befogod a szemét.
„A gyerekvédelem akkor működik jól, ha a segítés, a támogatás és a megerősítés, a családmegtartó szolgáltatások, a gyerekek jogainak érvényesítése is fontos. A gyerekvédelem nem hatalmi aktus. Nem merül ki jogi eljárásokban, és nem kikényszeríthető erővel” – írja dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember.
Egy ügy, amelyben csak nézőpont – és politikai hit – kérdése, hogy ki áll a „rossz”, és ki a „jó” oldalon. Sőt, még az is lehet, hogy mindenki mindenhol áll. Akik viszont nem állhatnak rossz oldalon, egy kicsit sem, azok a válásban érintett gyerekek. Akik ebben az egészben az élethosszig tartó traumát és a kitörölhetetlen digitális lábnyomot kapják a szüleiktől.
Minden felnőtt (és gyerek) megérdemelne olyan tornaórákat, ami nem a kényszerekről, időnkénti megszégyenülésekről (és megszégyenítésekről) szólna. Ami segítene jól kapcsolódni a testünkhöz, és tudatosítani mindazt a csodálatos harmóniát, amibe a mozgás révén kerülhet az ember.