Elképesztő műfaji keveredés, kezdetleges technika, hullámzó színészi alakítások jellemezték a Hyppolit, a lakáj előtt két hónappal bemutatott első magyar hangosfilmet, amelyről Both Gabi mesél:
„Jelentéktelen kis pesti macska, aki boldog lehetett volna, ha nekem kezet csókolhat” – mondta (állítólag) Fedák Sári a hollywoodi filmszínésznőről Az Est újságírójának, amely kijelentéséért aztán bíróság elé kellett állnia… Egy nem mindennapi ügy egy nem mindennapi életút aprócska részeként:
„Kilencven évvel ezelőtt lövés dördült Budapesten a Baross téri Központi Szálló egyik lakosztályában…” Az áldozat a kor világhírű dívájának első férje volt. Vajon mi történt a férfival, és mi köze volt a halálának Putty Liához?
Megpróbáltatok már a gyerekekkel klasszikus némafilmeket nézni? Chaplint és Buster Keatont? Nem is gondolnátok, mennyire működik!
„Abban a híres jelenetben például, amelyben szó szerint ráomlik egy ház homlokzata (amit 2020-ban újra meg újra elővesznek a közösségi oldalakon az évünk méltó leképezéseként), annyira precízen kellett például kimérnie, hova álljon, hogy egy szeg feje jelölte a pontos helyszínt. Ha akár csak néhány centivel arrébb áll, szörnyethal a díszlet alatt.”
Szénnel vastagon kihúzott szemek, csücsöri ajkak, bubifrizura és széles gesztusok, dagályos érzelmek – általában ez jut eszünkbe a némafilmről, pedig annyival több volt benne!
„Minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis, egyedül az ember tud nevetni. Megnevettetni az embert annyi, mint elterelni figyelmét a halálról.”