Az állatvédelmi krízis megoldásához nem elég a civilek lelkesedése és az emberek adománya. Mielőbb szükség van forrásokra, oktatásra, szigorúbb törvényekre és azok betartatására.
Jogos a kérdés: ilyen sokakat érdekel az állatok öncélú mutogatása? Vagy épp ellenkezőleg: új ismeretekért, tapasztalatokért látogatnak el ezekre a helyekre? Az állatok csak eszközök? Létezik-e egy felsőbb értékű jó?
A Ketrecmentes Összefogás program keretében az egész Európát bejáró ingyenes, interaktív, virtuális valóságot is felhasználó Az Állatokért – Eurotour 2024 mozgó kiállítás július 24. és 26. között látható a Kopaszi gáton. Ennek kapcsán Zabezsinszkij Annával, az Una Terra Nonprofit Alapítvány programigazgatójával Csepelyi Adrienn beszélgetett.
Ha az ember azért öl állatot, mert szüksége van a húsára az életben maradáshoz, az a létfenntartás miatt történik. Ha úgy öl, hogy reális esélye van arra, hogy ugyanannyit veszítsen, mint a másik fél, akkor sportszerűen jár el. Ha azért pusztít, hogy az ökoszisztémát segítse, a természetvédelem hajtja. De ha csupán szórakozásból gyilkol…
Nem szereti, ha hétköznapi hősnek nevezik, pedig pontosan megtestesíti azt, amit ez a fogalom jelent. Boncz Edit az életét tette fel az állatvédelemre, aminek ugyanúgy része a bántalmazott kutyák kimentése, mint a társadalom edukációja.
Mi lenne, ha jönne egy, az embernél intelligensebb idegen faj, és úgy bánna az emberekkel, ahogy mi bánunk az állatokkal? Ha elvenné a gyerekeinket, a tejünket, a spermánkat, ha megenne minket, vagy elektródákat vezetne az agyunkba? Mit gondolnánk erről? Iliás-Nagy Katalin állatvédelemmel foglalkozó riportjának 2. része a WMN XL-ben.
A ma embere egyszerre ajnározza a házi- és kínozza ipari szinten a haszonállatot. Az állatvédelmi, vegán mozgalmak virágkorukat élik, szigorítják a törvényeket, de közben soha nem látott mértékben pusztul a vadvilág. Hogyan és miért alakult úgy az ember és az állat viszonya, ahogy? És milyen az állatok helyzete ma, 2024-ben a világon és Magyarországon? Iliás-Nagy Katalin nagy riportja a WMN XL-ben.
Sokan azért nem járnak cirkuszba, mert sajnálják az állatokat, de a szabályozások világszerte szigorodnak. Hol tartunk idehaza? Erről kérdezte Simon Eszter a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatóját, ifj. Richter Józsefet, a filmforgatások tapasztalatairól pedig Halász Árpád állattrénert, aki volt, hogy kétszáz kutyával dolgozott együtt Mundruczó Kornél filmjében.
Szerintetek melyik volt a legdurvább a cikkben felsoroltak közül?
Olvassátok el, milyen nyomásnak, elvásároknak, nehézségeknek vannak kitéve azok, akik a saját idejük és pénzük árán próbálnak segíteni nap mint nap, és akikkel bizony sokan érzéketlenül bánnak.