Címke: külföldi karrier

Hiába hisszük, hogy egy nőnek ma már nem kell választania a munka és a család között, a gyerek születése utáni első években még mindig úgy hasít ki a korábbi életünkből az anyaság, hogy arra nem lehet felkészülni. Ennek a sokkját mutatja be ellenállhatatlan humorral Gáldi Vinkó Andi fotókönyve és ma nyíló kiállítása. Andi egy felívelő külföldi karriert hagyott félbe, és most folytatná.

„Mindig túl optimistának és jókedvűnek számítottam itthon, folyton megkaptam, hogy »Te miért mosolyogsz?«. Mire vissza szoktam kérdezni: »Te miért nem?«” Angliában élő szerzőnk, Kégl Ági megírta az életét egy könyvben, mi pedig elbeszélgettünk vele arról, milyen utat tett meg a Való Világtól addig a marketingvezetőig, akivé egyedülálló anyaként Angliában formálta magát.

„Arra jöttem rá, hogy én valamiféle csodabogár kell legyek, amit én már megszoktam, de úgy tűnik, a világ még nem. Mindig olyan elképzeléseim voltak, amikre mások azt mondták: ilyenekről csak a bolond álmodozik. »Te nem vagy normális!« – mondták, de lehet, hogy ez tényleg így van” – mondja a születésnapos Ernyey Béla, akivel beszéltünk szegénységről, jómódról, szocializmusról, nyugati demokráciáról, apaságról és családi mintákról… és még annyi minden másról.

Magyar színésznőként társulati tag lett Bécs legpatinásabb színházában, ahová a teljes német nyelvterületről óriási rang bekerülni. Mindemellett egy hónap múlva filmbemutatója lesz Cannes-ban, a legfontosabb nemzetközi filmfesztiválon, az új Mundruczó-film főszereplőjeként. És díjat is kapott a héten, de elszállásról az ő esetében szó sem lehet.

Vannak pillanatok az életben, amikor úgy tűnik, mintha a szív átvenné az irányítást az ész felett, és az ember irracionális döntéseket hozna. Jobban megvizsgálva azonban ezek mögött is logikus folyamatok zajlanak…

Volt már minden, ami a színházhoz kapcsolódik: táncos, színész, rendező, koreográfus, társulatvezető. Negyvenkilenc évesen döntött úgy, hogy mindent maga mögött hagy és a nulláról kezdi Angliában, és végül sokkal többre jutott, mint itthon, vagy mint akár bármelyik fiatal kollégája Magyarországról. A következő beszélgetésből ki is derül, miért… Van mit tanulnunk tőle.

Két világ között, egy harmadikból landolva – rengeteget lehet így tanulni az életről és a művészetről. Hiennek ma így telik az élete New Yorkban.

„A szabadulóművészet az emberek szabadságvágyának a metaforája. Hogy akármilyen szörnyű helyzetben vagy, ki tudsz belőle szabadulni, le tudod törni a bilincseidet. Ez nem évül el.”

„Nagyon makacs vagyok, és azt szeretem, amikor összeér nálam az érzelmi és a racionális oldal. És ha ez megtörténik, akkor nem tudom magam visszafogni, nagy hévvel hadonászok, és hangosan magyarázok hozzá. Meg is szoktam ilyenkor kapni, hogy »Nyugi, nem kell idegesnek lenni.« De én nem ideges vagyok, csak szenvedélyes – hatalmas különbség.”

Ismersz olyan embert, aki a sikerét mindig a körülményeknek tulajdonítja, a kudarcot viszont annyira magára veszi, hogy szinte belepusztul?