Az anya „mantrája a megoldom, megoldom, megoldom. Hosszú évek, sőt évtizedek telnek el, mire észreveszi (ha észreveszi): már megoldják ők. És akkor az anya úgy érzi magát, mint amikor hosszú hajóút után a szárazföld hullámzik alattunk.”
A szülői lét maga a nagybetűs ellentmondás. Egyrészt megfogalmazódik az egészséges, biztos kötődés jogos igénye, miközben tulajdonképpen az első pillanattól tudjuk, hogy eljön az idő, amikor el kell majd engedni őt. D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi podcastjának e heti vendége, Kurucz Adrienn utálja a „leválás” szót, akárcsak korunk másik mantráját, az „elengedést”. Erről is szól a Beszélnünk kell! friss epizódja, nézzétek, hallgassátok:
Anna fia először utazott ottalvós táborba. A hiánya sok mindenre rádöbbentette az anyukáját.
Simon Eszter pszichológusokkal járt utána, hogy az anyagiakon túl milyen okokból laknak fiatal felnőttek együtt a szüleikkel, és hogyan tudja a család közösen kezelni ezt az általában érzékeny helyzetet.
A gyerek az autonómiát nem a szülő ellen, hanem a szülőtől kéri. Mennyire bízhatunk benne, és abban, hogy nem esik baja? Mikortól hagyjuk önállóan közlekedni, mászkálni az online és offline terekben, vagy bulizni? Lehetnek-e titkai, és megijedjünk-e, ha néha egyáltalán nem tudunk kapcsolódni hozzá? Új podcastunk vendége Szél Dávid pszichológus, az Apapara szerzője.
Ági huszonöt évesen szült, és alig negyvenévesen azzal szembesül, hogy a szülői szerep lassan háttérbe szorul az életében, el kell kezdenie felkészülni egy új fejezetre.
A felnőtté válás sohasem könnyű folyamat, főleg, ha párhuzamos a szülők szétválásával. Íme, egy fiatal felnőtt vallomása, akinek épp válnak a szülei:
Hogy mi változik meg, amikor a gyerek külföldre megy tanulni? Minden és semmi… Mondja Marishkánk, akinek felnőtt és kiröppent a lánya. És még azt is elmeséli, miféle kalandokkal jár a távanyázás.
A leválás mindenkinek fáj: a szülőnek és a gyereknek is. De elkerülni nem lehet – és nem is szabad. Mert ha nem történik meg, a gyerek érzelmileg a szülővel fog maradni, akár a társával szemben is… Ismerős? Nem vagy egyedül.
„Nem tudom, mi lesz. Nem tudom, hogyan kezeli az ember, hogy felnőtt a gyereke. Azt, hogy a negyvenes évei elején át kell programoznia magát, miközben egy-két barátnő meg éppen a szüléssel van elfoglalva.”