Címke: fiatal felnőttek

Ahogy régen a lépcsőházak üzenőfalain, ma Facebook-csoportokban keresnek állást a fiatal felnőttek kreatív területen vagy épp baristaként. Mi történik a hazai munkaerőpiacon? Túl sok lenne a vadász, és kevés a fóka? Erről kérdeztük Mihályi Mátét, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatóját.

Albert Fruzsina szociológus szerint a pandémia idején vált világossá, hogy a fiatalabb generációk is küzdenek az egyedülléttel. Ez elsőre meglepő lehet, hiszen a 20-30 évesek élete az ismerkedésről, barátkozásról szól – vagy mégsem? A világ sokat változott, ahogy a barátságról alkotott felfogásunk is, és nem könnyű jó barátokra lelni, ha gyerekként nem tanították meg, hogyan kapcsolódjunk másokhoz.

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványt a téli szünetben is rengetegen keresik meg: kamaszok és húszas éveikben járó fiatalok, akik szoronganak, magányosak, gyermekotthonokban, diszfunkcionális családokban élnek – és olykor már az öngyilkossággal is viccelnek. De milyen jelek utalnak arra, hogy egy gyerek valóban nincs jól?

Milyen lélektani igény áll a disztópikus történetek iránti rajongásunk hátterében? És mindeközben mit gondolunk Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladájáról?

Sokszor teljesen másképp néz ki a házasélet a gyerek születése után, mint ahogy azt az ember korábban elképzelte.

Itt mindenki tiszta lappal indul.

Miért döntöttek ezek a lányok úgy, hogy húszas éveik elején szülnek gyereket? Hogyan fogadta a hírt a család, amely esetleg még az iskolapadban szerette volna tudni őket, vagy a karrierépítésben? Hogyan készültek a szülésre? Szerzőnk, Deli Csenge, kortársaival, négy fiatal anyával beszélgetett.

„És maradjunk huszonkét évesek egy sarokház teraszán” (Szabó Benedek és a Galaxisok: Haver)

Olyan jó lenne, ha ezt a beszélgetést minden szülő elolvasná! Mert biztos van olyan, ahol pont ilyen gondolatokkal küzd a gyerek, csak nem meri elmondani.

„Nem a szőke herceget kerestem/keresem, hanem egy fiút, aki normális.”