Milyen lélektani igény áll a disztópikus történetek iránti rajongásunk hátterében? És mindeközben mit gondolunk Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladájáról?
Sokszor teljesen másképp néz ki a házasélet a gyerek születése után, mint ahogy azt az ember korábban elképzelte.
Itt mindenki tiszta lappal indul.
Miért döntöttek ezek a lányok úgy, hogy húszas éveik elején szülnek gyereket? Hogyan fogadta a hírt a család, amely esetleg még az iskolapadban szerette volna tudni őket, vagy a karrierépítésben? Hogyan készültek a szülésre? Szerzőnk, Deli Csenge, kortársaival, négy fiatal anyával beszélgetett.
„És maradjunk huszonkét évesek egy sarokház teraszán” (Szabó Benedek és a Galaxisok: Haver)
Olyan jó lenne, ha ezt a beszélgetést minden szülő elolvasná! Mert biztos van olyan, ahol pont ilyen gondolatokkal küzd a gyerek, csak nem meri elmondani.
„Nem a szőke herceget kerestem/keresem, hanem egy fiút, aki normális.”
Az Y nemzedék egy része ma már anyuka, apuka, állása van, lakáshitele van, túl van pár kudarcon meg tanulságon. Szóval tényleg, hagyjuk már ezt.