Szinte kimondani is szürreális: lassan vége az évnek. Jó, persze, hátravan még két izgalmas hónap, de bárhogy is szépítjük, a nagyobbik része már bizony mögöttünk van. Átrohantunk rajta – vagy inkább fordítva? Bárhogy is, itt az ideje, hogy legalább a végébe belelassuljunk. A november ugyanis felejthetetlen élményekkel vár, amiket jó lesz megélni.
Az, hogy ma Magyarországon, mit jelent a nemzet, vagy mit jelent nemzeti érzelműnek lenni, már rég nem a miénk: nem a tiéd, nem az enyém. A hatalom jelentéktelen és méltatlan dolgokra használta el ezeknek a szavaknak a valódi jelentését. És miközben elbirtokolta és a saját képére formálta, így használja már jó ideje uszításra, gyűlöletkeltésre, kirekesztésre.
Annak ellenére, hogy a férje mellett egy ma már milliárdos árbevételű családi vállalkozás tulajdonos-ügyvezetője, Nagy-Parádi Tímea elsősorban édesanyának, támogató feleségnek, hátországnak tartja magát. Ezzel kapcsolatban azt mondja: másodiknak is tudni kell lenni.
Rengeteg ember van, akinek a szülőségben a hiányt kell megtapasztalnia, az ő fájdalmukról viszont senki sem beszél. Nem látjuk őket, ahogy azt sem, min mennek keresztül. A Loupe Színházi Társulás Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá című darabja ezen kíván változtatni.
Minden negyedik várandósság veszteséggel végződik, ám az egészségügyi ellátásban sok esetben a többedik vetélésig nem is kezelik kellő súllyal a dolgot. Holott sok esetben akár már az első veszteség után is fényt lehetne deríteni olyan okokra, amelyek kezelésével esetenként megakadályozható lenne egy újabb, súlyos trauma megismétlődése.