Aranka egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy ő nem vak embernek észleli önmagát. Annak ellenére, hogy vakon született. Fiatal lány korában komoly eredményeket ért el a sportban, szült és felnevelt kilenc gyereket, de még egészségügyi iskolába is felvételizett. Elutasították, úgyhogy máshogy segíti az embereket. Mindig mindenkihez van egy jó szava, mosolya, vigasztaló ölelése – kinek mire van épp szüksége.
A Védőháló című „társadalmi célú szomorújáték” célja, hogy segítsen kimondani azokat a kérdéseket az öngyilkossággal kapcsolatban, amikről sokszor hallgatunk. Meg lehet előzni egy öngyilkosságot? Mik azok a pontok, ahol a kívülálló még belenyúlhat a folyamatokba? Hol van a nulladik perc, a pillanat, ahol először megfogalmazódik valaki fejében szuicid gondolat?
Mit tesz egy sikeres bíróként dolgozó nő, amikor negyvenévesen ráébred: máshol teljesedne ki igazán? Homolya Szilvia nemcsak pályát, hanem ritmust, anyagot és életcélt is váltott: ma már nem paragrafusok között él, hanem százával süti a kovászos kenyereket, francia péksüteményeket, leveles tésztákat. A váltás azonban nem volt könnyű – meg kellett tanulnia túlélni egy világjárványt, az energiaválságot és az újrakezdés kihívásait.
Mindannyiunknak van egy Klárija. Az a mindig frissen vasalt, örökké mosolygó, sminkben reggeliző, tökéletes uzsonnásdobozt csomagoló anya, akire egyszerre csodálattal és enyhe gyomorgörccsel nézünk. De mi van a tökéletesség mögött? És hogyan jön ide egy csodás, ünnepi pásztorpite recept? Fiala Borcsa gasztronovellájából kiderül – és lehet, hogy utána te is kevésbé utálod majd magad. Vagy Klárit. Vagy mindkettőt.
Ibolya és a férje nyugdíjasok, de nem átlagos módon tengetik nyugalmazott éveiket. Nemrégiben tértek haza egy négyhónapos ázsiai útról, amelynek során igyekeztek minél több mindent bezsúfolni a programjukba. Mindent maguk szerveztek, és igyekeztek alacsonyan tartani a költségvetésüket is.