Egy múzeumi program akkor jó, ha tényleg érdekli a gyerekeket. Jocó bácsi régóta részt vesz egy olyan múzeumi projektben, ami pont ezt segíti XXI. századi eszközökkel. Felejtsétek el a gyerekkori rossz élményeiteket, és járjatok múzeumba a gyerekeitekkel ti is, megéri!
„A kötelességeink száma lassan végtelen, a jogaink viszont szinte csak papíron léteznek.” Jocó bácsi egyre fogyó reménnyel küzd egy olyan hivatás gyakorlása során, amiben őszintén hisz, de a körülmények kezdenek embertelenek lenni.
„Bármit teszel tanárként, akkor sem tudsz olyan villogó, érdekes és intenzív lenni, mint egy telefonos játék.” A felpörgött, a játék lázában égő gyerekekkel pedig a tanulás is nehezebb, hiszen már ott tartottak, hogy szünetben is csak a képernyőt nézték. Nem ment másképp, teljes tilalmat kellett bevezetni.
„Akit az istenek szeretnek, Örökre meghagyják gyereknek” – írta Heltai Jenő, és hogy mit gondol erről Jocó bácsi? Íme:
„Imádkozni kell azért, hogy ne omoljon össze tanév közben az egész, mint egy kártyavár, mert ez az idő már vészesen közeleg, a harang egyre hangosabban kong, csak pont azok nem akarják meghallani, akik tehetnének ellene.”