Keresés

„A közelmúltban történt találkozások olyan erővel hatnak rám, hogy szinte nem is gondolok a betegségemre” – írja szerzőnk, aki ezúttal olyan emberekről mesél, akik megkönnyítik számára a mindennapokat.

„Bármilyen intimitásról ejtünk is szót, nyoma sincs a szégyenlősségnek. Az együtt megélt szorongás, az ismeretlentől való félelem felszabadítja a gátlásainkat… Együtt könnyebb!” – állítja szerzőnk, aki ezúttal arról ír, hogyan formálta át a betegség a kapcsolatait.

„Holnap mi lesz? Csak ne kutasd! A sors ahány napot nyújt, vedd nyereségnek azt.” Ezt a Horatius-idézetet választotta írása mottójául daganatos betegséggel küszködő szerzőnk. Ekhamp Mariann ezúttal arról mesél, hogy a humor még a kórházban is él, sőt éltet olykor.

Daganatos beteg szerzőnk arról mesél ezúttal, hogyan mentette meg az életét az, hogy nem hagyja magát lerázni, ha érzi, valami nem stimmel. Ha kell, orvost vagy kórházat vált, másodvéleményt kér, esetleg vitázik, mert tudja, tapasztalta, mi minden múlhat ezen az attitűdön.

Vendégszerzőnk, Ekhamp Mariann öt éve daganatos beteg. Azóta átesett négy műtéten és 35 kemoterápiás kezelésen. Ebben az írásában arról mesél, hogy a krónikus betegek életében milyen komoly teher a hivatalos ügyek intézése, miközben nehezen jutnak hozzá a csekély járandósághoz, a pénzük pedig egyre fogy a kezelések, utazások miatt.

„Milyen érintésre reagál újra meggyötört testünk? Vajon a partnerünk képes megtanulni egy ilyen hangszeren játszani? Képes-e alkalmazkodni a változásokhoz, képes-e újra lángba borítani testünket? Lesz-e türelme kivárni azt a pillanatot?” Ekhamp Mariann újabb tabudöntögető írása rákról és nőiességről:

„Tudtam, hogy nem fogok tudni felkelni, és el nem tudtam képzelni, hogy most majd mi lesz. Ki fog nekem segíteni? Még sosem voltam ilyen helyzetben.”

„Az első kezelés. Nem lehetett visszafordulni. Tehetetlennek és gyámoltalannak éreztem magamat. Persze nem mutattam: engem nem láthatnak elesettnek. A férjem azt hiszi, hogy csodanő vagyok, aki mindent túlél. Anyukám azt hiszi, hogy a baj nem akkora, hiszen jól nézek ki. A gyerekek el sem tudják képzelni, hogy nem vigyázom az útjukat tovább. Frizura, mosoly, harmónia. De mi zajlik bennem?”

Vendégszerzőnk ezúttal arról ír, mik és kik segítették át betegsége lelkileg legnehezebb időszakain. Olvassátok el Ekhamp Mariann újabb írását:

„Ugyan már, jól nézel ki, nincs neked semmi bajod…” – mondogatták Mariannak az ismerősök. Pedig a belső hang már jelezte, valami nagyon nem stimmel.