A keresett kifejezés: "csepelyi"
Összesen: 985 db találat„…azonnal ki kellett törölnöm a telefonomból. Nem hiszem, hogy ez racionális síkon megmagyarázható, de azt éreztem, hogy nem bírok benne lenni ebben a térben, a műben, nem kapok levegőt, megfulladok, menekülnöm kell. Könnyes volt a szemem. Le kellett ülnöm, míg egy kicsit összeszedtem magam.”
Vajon megélhető-e a krízis művészi kiteljesedésként? És ha eleve mindig „karanténban” élsz, akkor van-e rád bármiféle hatással az, hogy hivatalosan sem mehetsz sehová?
„Persze az is lehet, hogy csupán az én naiv illúzióimban létezik olyan film, amelyet megnézve mindenki magán tud röhögni. Az ultrák az állandóan fölbugyogó toxikus maszkulinitáson és a tényleg létező (de nem mindenkinél és nem általánosan létező) fajgyűlöleten, a nézők pedig azon, hogy vajon mennyivel nemesebb az ultrákról egybites, semmirekellő baromként beszélni, mint más csoportokról állítani en bloc ugyanezt.”
„Nézd meg ezt a kardigánt, manapság már nem gyártanak ilyesmit, ilyen minőségi darabokat. És amiért a legjobban szeretem, hogy öntisztuló. Rajtam van, beteszem a szekrénybe, és tisztán veszem ki. Már több mint 40 éves, de eddig még csak ötször mostam ki.” Elő a ti legabszurdabb sztorijaitokkal!
„Rossetti saját, ki nem adott verseit Siddall koporsójába helyezte, mondván, ennél méltóbb helyre nem kerülhetnének. Aztán hét év múlva a művész meggondolta magát, és exhumáltatta egykori hitvese holttestét – hogy kivetethesse mellőle a verseket.” És ez csak egy adalék ebből a szomorú történetből, amelyet olyan előszeretettel szépített meg a művészettörténet. Eddig.
Mit tegyél, ha túrázás közben viharba kerülsz? És ha épp úszkálsz valahol? Molnár „Storman” Ákos tornádóvadász tippjei segítenek abban, hogy pontosabb képet kapj arról, mi történik körülötted, és mi a helyes veszély esetén. És persze jó pár hajmeresztő sztorival is szolgál.
Van olyan állat, amelyik képes fej nélkül élni? Mi történik, ha letakarod egy csirke lábujjait? Kattints, és kvízünkből egy csomó hasznos (és haszontalan, de érdekes) tudás ragadhat rád!
„Többet tett az országa megítéléséért, mint egy teremnyi nagykövet” – egy guatemalai pap mondta ezt Johnról és unokatestvéréről, miután a két gimnazista a földrengés sújtotta közép-amerikai országban rászorulóknak segített: ételt osztottak és építkezéseken dolgoztak.
„Strandpapucsban indultam el otthonról, Zsuzsa pedig egy csodás ibolyakék retiküllel a vállán. Menet közben még kapok egy csíkos inget is tőle a szúnyogok ellen, mert azok érezhetően roppant lelkesek a vadregényes partszakaszra érkező hülyéktől. Úgy gyalogolunk tehát át a töltésen, mintha a moszkvai fashion weekre indultunk volna, csak menet közben rohadtul eltévedtünk. Úgy két hónapja.”
Bizonyos szempontból Becker nem viselkedett másképp, mint az út szélén dolgozó építőmunkás, aki utánafüttyög az előtte elsétáló nőknek. Oké, hogy a közlés pozitív (amennyiben pozitívumként értékeljük, hogy „fú, de megdugnálak”…), de miért kötelező ezt tudtára adni valakinek?