„Sok férfi plusz teherként, súlyos felelősségként éli meg, hogy ő az elsődleges családfenntartó. Valahogy úgy gondolkodnak, hogy ne legyél beteg, mert akkor nem tudod eltartani a családodat, illetve ne panaszkodj, csak tűrj! Ezt gyerekkorunktól belénk nevelik. Hogy ne sírj, mert a fiúk nem sírnak. Ha elesel, akkor csak legyintenek, hogy: ugyan, katonadolog!”
Az ember, aki VHS- és magnókazetták között töltötte a gyerekkorát, egyszer csak rádöbben, hogy évek óta semmi kézzelfogható emlék nem született az életéről... Avagy: eltűnt Lilla utolsó öt éve egy laptoppal együtt, ezért kénytelen újragondolni az életét.
„Az anyatejből egy nyelvcsapásra tejci lesz, ami csak azért nem a legvisszataszítóbb modorosság a magyar nyelvben, mert a kismamás szavak Ferenc Jóskáját, a »pocaklakót« történelmi távlatokban is képtelenség lelökni a trónjáról." Zsolt apa lesz, vol. 2.
Így loptak el az óvodai bacilusok Borcsa életéből két hónapot.
A hírnév nemcsak dicsőséggel, hanem sok kritikával, kétséggel is jár. Néha meg kell állni, hogy számadást készíts, és elrendezz magadban néhány gondolatot. Ezt teszi most egyre ismertebbé váló pedagógus szerzőnk, Jocó bácsi.
Sokszor egyetlen pillanaton, egy döntésen múlik, hogy az ember beleáll-e egy konfliktusba a becsület kedvéért...
Szabad idejében sütit süt vagy időjárásjelző LED-csíkot programoz az otthoni előszobába. Najzer Helga informatikus, aki 28 kollégája mellett egyedüli nő a programozók között. De állítása szerint ebben semmi különleges nincs, és a kollégái is így állnak hozzá. Jó, hát a székről néha nem ér le a lába, mert azt a férfiakra méretezték...
Történet a New York-i metróból, ahol összeér egy magyar nő múltja és egy orosz fiatal jelene.