–

Kevés dolgot fagyasztok, de azt sokszor

Sajnos sem a fagyasztó kapacitása, sem az ezzel kapcsolatos gyerekkori élményeim nem tesznek alkalmassá arra, hogy komplett menüsorokat fagyasszak le, de az elmúlt 1-2 évben két általam készített étel szinte mindig van a fagyasztóban: kamubolognai szósz és csirkepaprikás. Ezeket ikeás zárható zacskóban fagyasztom le, méghozzá kis adagokban (kb. 2 embernek elég 1 zacskó). Ez egyrészt helytakarékos, másrészt a kis lapos csomagokat elég reggel előkapni és ebédre kiolvadnak, amikor csak egy tésztát kell főzni hozzájuk, és máris kész a teljes értékű, házi étel – kb. 10 perc aznapi foglalkozással.

A gyerekeim már nagyok, szóval a tésztát ők is meg tudják főzni (és ez csak picit jár nagyobb kupival, mintha én csinálnám), és a nyári szünetben muszáj is megküldeni őket feladatokkal, mert így legalább fél órával kevesebb időről (nekik azért még annyi egy tésztafőzés) kell „konstruktív vitát” (haha) folytatni képernyő szempontból.

(„De a tésztafőzést megnézhetem a telefonon?” „De hát évek óta tudsz tésztát főzni!” „Csak ellenőrizném.” „N-E-M.”)

Természetesen a csirkepaprikás nokedlivel és uborkasalátával az igazi, kivéve, ha időszűkében vagy, mert akkor főtt tésztával és savanyú uborkával.

Azért hozom a kamubolognai receptet is és a gyerekmunkát, amit 2 éve pont ugyanígy a nyáriszünet okán szedtem össze egy cikkben.

5 életmentő alapanyag (jó, 3 alapanyag és 2 készétel) is van a fagyasztónkban