–

Ráadásul hallunk tragikus kimenetelű esetekről is

Már idén is történt egy osztálykirándulás-tragédia, egy 15 éves fiú fulladt a Bánki-tóba. Én szülőként kifejezetten parás vagyok, hiába vízbiztosak a gyerekeim, pontosan tudom, hogy nem családtag felnőttel nem engedném őket például bányatóba vagy nem hivatalos strandra. (Légyszi, olvassátok el korábbi cikkemet a gyerekek vízbiztosságáról és a vízi veszélyekről!)

Amikor történik egy tragédia, akkor egyrészt szülőként rögtön összeszorul a gyomrunk, és próbáljuk magunknak vadul igazolni, hogy ez a mi gyerekünkkel miért nem történhet meg. (Pedig sajnos megtörténhet.) És

amikor az iskola/táborszervező/programhelyszín küld egy olyan nyilatkozatot, amiben a „saját felelősségre” szófordulat szerepel, akkor ezek villannak fel a lelki szemeink előtt. Azt látjuk magunk előtt, hogy a gyerekünk lábát töri az akadálypályán, ráomlik az ugrálóvár vagy még rosszabb.

És automatikusan azt gondoljuk, hogy aki ezt a nyilatkozatot kéri tőlünk, ő nem akarja magára vállalni a gyerekünk felügyeletével járó felelősséget, ránk akarja tolni, akik még csak ott sem vagyunk, nem ismerjük a helyszínt... stb.

Ez a legtöbb esetben szerencsére nem így van – és ha véletlenül így lenne, akkor sem állná meg a helyét jogilag. 

Ezek a nyilatkozatok nem azt jelentik, hogy a program szervezőjének nem kell biztosítania a felügyeletet!