A felszopó rész, más néven első ének (nyugi, a darabban is csúnyán beszélnek)

Nagyon spoilerezni persze nem akarok, 

de azért jó, ha elmondom az alapsztorit,

mohácsi a téma, ezt a címből már tudhatod,

a történelmi hűség részleges, de not szorri.

 

Viszont Fábián Péter rímben írta meg az egészet,

talán gyerekként ő is túl sok Frédi-Bénit nézett.

Meglepő, hogy a színpadon egy kicsit sem kellemetlen,

én ezt nem tudom fixen vállalni ebben a versben.

 

Lajos király megvan törióráról? Ha nincs, ajánlom a Wikipédiát

Már a születése is sokkoló és nagyon durva,

Mondhatni, sorsa a kezdetektől el volt kúrva,

De nem belőle, hanem a fiktív fiából csináltak keserédes komédiát.

 

Lajos 16 volt, mikor elvette Habsburg Máriát, kicsit izgult előtte,

spanyol komornája – Ranier-Micsinyei Nóra – nyugtatgatta a maga módján,

a Váradi Geri Lajosként részt vett nála egy ilyen szex bemutató órán,

de patronját a próba során – nos, ne szépítsük – még Kelenföld előtt ellőtte.

 

Így fogant meg Wass János, a fattyú,

erre is volt rím, és nem a hattyú.

Lengyel Tamás játssza a magát a történelemben kereső Jánost, sőt brillírozza

(tudom, hogy ilyen szó amúgy nincsen)

Mohai Tamás öt ember és egy galamb, néha egyszerre, és a szintet Trill is hozza...

(ezért nem írunk kritikát rímben).

És még van az egészen átvezető zeneszerző-zenész: Bocsárdi Magor.

Zenében, előadásban minden pont ott van a tökéletes helyen, ahol.

Nagy nemzeti mellveregetés, kis hamis / ki gondolta, hogy lehetsz állati vicces is?

A kielégülés, más néven második ének (a prűdek jobb, ha inkább más darabot néznek)

Szöveg jó, színészek profik, kiindulás érdekes, zene csodás,

de ha ezek után szar a téma, az egész fölösleges szopás.

De mégsem, mert a sztori a törimagyarázás per hamisítás,

Az egymásra mutogatás és narratívaépítés, mi más.

 

János megtudja, hogy a Cselébe fulladt Lajos fattya

és ez a hír az egész világnézetét megváltoztatja.

Küldetéstudata lesz hirtelen, ő az új nemzetegyesítő, bár addig csapos volt,

csak éppen senki nem kéri az önmaga által felkent új apostolt.

 

Persze egy anya meg egy szerelmes nő képes körépakolni az egész őrült lázálmot,

kis luxizás meg egy jó adag személyes sorstragédia, és ki marad vak? Hát János.

Megy tovább minden, aktuálpolitikai névutalásokkal születnek kicsinyei,

és kiderül, hogy nagyiként is atom a Rainer-Micsinyei.

 

Halott atya szelleme, füst és ki tudja hány idézett verssor költőktől (szintén halottak),

de János csak nem felejti el a nemzetegyesítő maszlagot,

és senki nem szól neki, hogy ezek magyarok, haver, baszhatod!

És nevetsz rajtuk, magadon, magunkon... de vajon változtatsz valamin holnap?

 

Katarzis?

Na, az nincs.

De fontos tanulság legalább van,

Levezetve József Attilában.

Nem fogom elmondani, nem vagyok hülye.

Irány a színházba, értetlen csürhe.

(Elnézést, kissé elragadott a hév talán,

plusz a hülyére sajnos nem rímel, hogy banán.)

Tóth Flóra

A képek forrása: Facebook / Loupe / Gordon Eszter