Ezért reszketnek állandóan a pici kutyák

–

Carlo Siracusa, a University of Pennsylvania School of Veterinary Medicine állatorvosi viselkedésspecialistája szerint a rendelőkben a kistestű kutyák gazdái gyakrabban számolnak be remegésről. Bár nincs olyan kutatás, amely szisztematikusan összehasonlítaná a különböző méretű ebeket, a tapasztalat egyértelmű: a picik gyakran reszketnek.

Az egyik kulcs a fizika. A kisebb test nagyobb felület–térfogat-arán­nyal rendelkezik, vagyis arányaiban több hőt veszít. A jelenség a hőszabályozással, azaz termoregulációval függ össze. John Speakman, az University of Aberdeen professzora már 2003-as alapkutatásában kimutatta:

a kistestű kutyák testszövet-grammonként mintegy 60 százalékkal több energiát égetnek el, mint a nagyok.

Ez nemcsak a kutyákra igaz, hanem általános biológiai törvényszerűség.

Ha a hőveszteség gyorsabb, mint a hőtermelés, a szervezet védekezni kezd: az izmok gyors összehúzódásával – azaz remegéssel – próbál meleget termelni. Ezért van az, hogy egy dán dog csak igazán hidegben kezd el vacogni, míg egy csivavának enyhébb hőmérséklet is elég ehhez. 

Az amerikai mezőgazdasági minisztérium, a United States Department of Agriculture kutyák tartására vonatkozó iránymutatása is elismeri, hogy a kisebb fajták érzékenyebbek a hidegre, ezért számukra az ajánlott hőmérséklet nem csökkenhet kb. 10 Celsius-fok alá – ami melegebb, mint a nagyobb testű kutyák esetében meghatározott alsó határ. A kérdés tehát nem az, hogy veszélyesen hideg-e az otthonunk, hanem az, hogy a számunkra kényelmes hőtartomány a néhány kilós kutyának is kellemes meleget jelent-e.

A remegés azonban nem mindig a hőmérsékletről szól. Neurológiai problémák, egyes gyógyszerek – például allergia elleni vagy szerotoninra ható készítmények – mellékhatásai is kiválthatják. Létezik az úgynevezett idiopátiás generalizált tremor szindróma, amely főként kisebb fajtáknál fordul elő.

Stresszelhetnek

Bár a kutyák jót tesznek az ember mentális egészségének, fordítva ez nem mindig igaz, különösen a kisebb fajták esetében, akiknek jelzéseit nehezebb komolyan venni. A kistestű kutyákat fizikailag is könnyebb kontrollálni: egyszerűbb ölbe kapni, megfogni, arréb tenni őket. Emiatt a környezetük gyakran kevésbé veszi komolyan a jelzéseiket. Egy morgó vagy hátráló csivava sokszor inkább mosolyt vált ki, mint távolságtartást, pedig ugyanazt üzeni, mint egy nagytestű kutya: bizonytalan vagyok, félek, hagyj békén.

Ha ezeket a finom figyelmeztetéseket – elfordulás, ajaknyalás, remegő testtartás, morgás – rendszeresen figyelmen kívül hagyják, a kutya testében stresszhormonok szabadulnak fel, emelkedik a pulzus, az izmok megfeszülnek. A fokozott izomaktivitás és idegrendszeri készenléti állapot pedig könnyen látható testi tünetben, remegésben jelenik meg. Ez az élettani válasza arra, hogy a kutya fenyegetve vagy kiszolgáltatva érzi magát.

Persze nemcsak a kiskutyákat értjük sokszor félre, hanem a nagyokat is: ebben a cikkben néhány sokat hangoztatott tévhitet is eloszlatunk.

Nagy Andi