A kupiért rohadt nehéz hálásnak lenni – de ezért kéne mégis megpróbálnod

–

Bár folyamatosan kérjük a gyerekeket, hogy legyenek hálásak, igazából szart sem ér

Az a baj a hálával, hogy nemcsak egy sima jó érzés, hanem egy tök durva életminőség-javító dolog, vagyis érdemes megtanulni hálásnak lenni. Egy 2003-as, Robert Emmons nevéhez fűződő kutatás szerint azok a résztvevők, akiknek fel kellett sorolniuk a dolgokat, amelyekért hálásak voltak, nagyobb boldogságot és lelkesedést éltek meg, mint azok, akiket csak arra kértek, hogy írják le minden nap, hogyan érzik magukat.

A mai napig számos tanulmány megállapította, hogy a hálás szemlélet, „az áldások számbavétele” és a másoknak való hála kifejezése pozitív hatással lehet az érzelmi egészségre, valamint a kapcsolatokra (legyen akár párkapcsolat, akár bármilyen más). Ráadásul még az egészségre is jó hatással van, csökkenti a vérnyomást, javítja az alvásminőséget, szóval hálás dolog hálásnak lenni, na. A hálás kamaszok is magasabb életelégedettségről és motiváltabbak önmaguk fejlesztésére egy 2022-es tanulmány szerint. De hogyan tanítasz meg egy tinit a hálára, amikor te magad is nehezen tudod megtalálni magadban?

A szakértők azt mondják, hogy nem azzal, ha állandóan az afrikai éhezőkről szónokolsz – pedig bevallom, az én számon is kiesett már, de a mentségem, hogy kicsit finnyás gyerekként éveken át hallgattam napi szinten –,

hanem ha példát mutatsz.

Most tök jó időszak van a hálára

Ígérem, nem leszek nagyon okoskodó, de eddig azt vettem észre, hogy a hála odafigyelés és rászánt idő kérdése. És esküszöm, az ünnepi fények meg a „kötelező” karácsonyi körök között igenis könnyebb erre időt és figyelmet fordítani.

Ennek ellenére valahogy vallási (római katolikus) vonalon kifelejtették ezt a hála dolgot az adventből, pedig nagyon kellene bele. Hit, remény, szeretet, öröm – ez a négy hét tematikája, plusz az egészé a várakozás (Isten eljövetelére, nyilván... bár szerintem a legtöbben nem pont ezt várják a legjobban az ünnepben), hát tényleg érthetetlen, hogy a hálát nem invitálták meg ebbe a buliba – hiszen mindenkinek a barátja! Úgyhogy én magamtól

gyűjtöm egy ideje adventkor azokat a történéseket, amikért hálás lehetek. A Mikulás, Jézus, napforduló, manók, angyalok, csokidömping, ajándékhegyek, karácsonyfák, éjféli misék erre az időszakra összeverődött káoszában elfér ez is.

Ez egyszerűen annyit jelent, hogy pár éve nyitok egy teljesen egyszerű jegyzetlapot a telefonomon, és minden adventi estén beleírom, hogy mi volt aznap olyan, amiért hálás lehettem.

És persze, senki ne gondolja, hogy egy szent vagyok, aki hálatelt szívvel néz a gyerekei által a szobájukban hagyott pohár- és szennyeshalmokra (ezt az időszakot éljük most). A kupiért kurvanehéz hálásnak lenni

(ünnepek idején még inkább, amikor az ember akaratlanul is belefut csodaszépen dekorált és semennyire nem kupis otthonokba a közösségi médiától a reklámokig mindenhol). De most igyekeztem úgy átkeretezni magamban, hogy hálás vagyok például azért, hogy az évek során 100 poharat gyűjtöttünk össze, így nem tudnak annyit behordani a szobáikba, hogy ne tudjak tölteni magamnak egy vizet. Ha tegnap kellett volna beírnom egy ilyen dolgot, akkor tuti ez lett volna.

Vagy ma reggel jöttek volna hozzánk a manók, akiket sikerült olyan jól elrejtenem a házban, hogy sajnos csak levelet tudtak küldeni, mert fogalmam sincs, hol vannak. Így aztán fogtam magam, és a tavaly óta már minden ünnepi varázslatról tudó lányaimnak is bevallottam, hogy fogalmam sincs, hova dugtam Cukit és Lulut, szóval idén először úgy kell megkeresni őket, hogy én sem tudok súgni, hogy merre melegszik a helyzet. A ma délutáni tervük egy óriási kutatás (egy ideje munkahelyen és autóban őrizzük az ő ajándékaikat, így a lebukástól sem kell félnem). Szóval én ma azért leszek hálás, hogy tudtunk egy jót röhögni együtt ezen..., ami pár éve, kisebb gyerekekkel valószínűleg inkább drámai lett volna. 

A szakértők azt mondják, elég kicsiben kezdeni a hálát, és hogy egy olyan napzáró beszélgetés a gyerekeknek is segít ebben, amiben az adott nap legjobb pillanatait vesszük végig. (Tini gyerekek szülei azért ne lepődjenek meg a „semmi nem volt jó” és hasonló válaszokon, ha saját magamból és a nagyobb gyerekemből indulok ki. De őket is meg lehet „hackelni”: csinálhatnak videót is arról, amiért hálásak – a szakértők is javasolják ezt.)

Egyébként nem kell minden nap hálásnak lenni, aki heti háromszor összeszedi, hogy miért lehet hálás, már kipipálhatja ezt az életminőség-javító tételt. (És így 9 százalékkal kisebb az esélyed, hogy meghalsz az elkövetkező 4 évben.)

Segít, ha vannak nagy dolgok, amiért hálás lehetsz

Azt hiszem, a legtöbb szülő hálás a gyerekeiért, még ha hétköznap ezt nehéz is megfogalmazni (lásd fent). Ez a mindent elsöprő hála, amit számunkra fontos emberi kapcsolatokért érzünk (nem csak gyerekekért lehet), nagyon sokat segít az apró dolgokat is megtalálni, amiért még tudunk hálásak lenni. Mert ha azt érzed, hogy valamiben nagyon szerencsés vagy, akkor könnyebb nagyvonalúnak lenni más dolgokkal. Az már csak a személyes, most már közel 12 éves tapasztalatom, hogy

a gyerekekért akkor a legkönnyebb hálásnak lenni, amikor alszanak.

Még mindig rendszeresen meglesem őket, ahogy szuszognak, pedig nem babák már: az egyiknek két számmal nagyobb, a másiknak meg ugyanakkora a lába, mint nekem. És olyankor annyira édesek, hogy elfelejtek mindent, amit napközben az idegrendszerem ellen elkövettek, és képes vagyok tényleg puszta hálát érezni. (Aztán másnap reggel felkelnek és 2 percen belül összeveszünk, szóval azért ne gondoljátok, hogy az én életem csak játék és mese.)

Szóval a spenót lehet, hogy nem a legfinomabb dolog (amúgy felnőttkoromra megszerettem), de sok benne az antioxidáns. Úgyhogy együk meg szépen előbb mi, aztán ezen felbuzdulva a gyerekeink is megszeretik – legalább felnőttkorukra.

Ti hogy vagytok ezzel a hála kérdéssel? Miért és mikor tudtok hálásak lenni?

Tóth Flóra