„A Zoli meg már többször majdnem meghalt…” – Csak neked mondom: Enyedi Éva és Rajkai Zoltán
A Csak neked mondom díszletében ezen a héten a kőszínház és az alternatív színház találkozik. De persze Enyedi Éva, a Pintér Béla Társulat- és Rajkai Zoltán, a Katona József Színház tagjának beszélgetésénél sokkal több van, hiszen a felvétel pont egy közös, kaposvári munka közben zajlott, ahol Zoli rendezett, Éva pedig a darabot írta, és ő volt az előadás dramaturgja is. Nekünk az volt a benyomásunk, hogy a két művész között igazi szövetség alakult ki a közös munka során az elmúlt években. Szövetségük pedig tovább mélyült a CSNM-színpad stúdiójában, ahol igazi lelkesedéssel kérdezgették és figyelték egymást. A mi legnagyobb örömünkre. Csak neked mondom: Enyedi Éva és Rajkai Zoltán.
–
Az alaphangulatot Zoltán adta meg, aki egy kisebb ajándékkosárral érkezett, mivel elhatározta, hogy kezébe veszi Évi egészségi állapotának javítását. A hálás Évi erre aztán elmesélte, hogy Zoli nem csupán az immunrendszerével és egészségállapotával foglalkozik, hanem „Azért is jó vele lenni, mert valahogy az ember lelkére is jó hatással van”.
Így az az érzése kedves színészkollégája mellett, hogy egyfajta átnevelő-tanfolyamon vesz részt. Mert amíg Éva – saját bevallása szerint – mindent negatívan, kritikusan szemlél, félti magát, addig Zoli mindenkinek ad és mindennek örül.
Még úgy is, hogy, idézem: „Zoli már többször majdnem meghalt. (…) Ő bátor: mindenféle történik vele, és tök vidáman kijön ezekből”.
Ismerik, kedvelik egymást, de Évi láthatóan meglepődik Zoli ezen felvetésre adott válaszán: „Minden, amit önmagunkért teszünk, annak semmi értelme, elillan, elporlik. Minden, amit másokért teszünk, az megmarad”.
Rajkai Zoltán elmeséli azt is hogy viszonylag későn, harmincéves korában vált mélyen vallásos emberré, és emiatt változott meg a világhoz, az emberekhez való viszonya is. Ennek ellenére azért elismeri, valóban csoda, hogy még életben van, mert nem nagyon akad olyan katasztrófa, ami ebben az életben ne történt volna már meg vele. Pár nappal a felvétel előtt például egy eltévedt vadidegen család zárta ki a saját nyaralójából, amit aztán kénytelen volt feltöretni – és a zárszerelő éjjel tizenegykor kérte tőle a tulajdoni lapot… Ám Zoli ezen is képes nevetni.
E pozitív kisugárzás vallomásra sarkallja Évát is: elárulja, hogy barátja miatt „Tavaly már egyszer gondoltam, hogy a szülinapomon majd másokkal fogok jót tenni, de ez még csak terv maradt” – neveti el magát végül. Talán majd legközelebb...
A beszélgetés folyamán aztán ők ketten rájönnek arra is, hogy nagyon lassan sikerül kibújniuk a gyermeki bőrükből, mindketten későn érő típusok. De hogy mennyire is? Nézzétek meg magatok:
