–

Fekália himnusszal

A Friedrichshof kommuna első ránézésre fantasztikus helynek tűnt. Szocialistaélet-kísérletként hirdette magát. Látszólag a legnagyobb rendben volt minden: remekül kiépült infrastruktúra, iskolák, sok-sok gyerek, minden, ami egy jó közösség alapja. 

Pedig Inka anyja tudhatta volna már, hogy a látszat néha csal, hiszen az ő édesanyja is egy hasonló helyről szökött meg, még a lányával terhesen. Ő mégis otthagyta a gyerekét, abban a reményben, hogy közösségben jobb helye lesz, mint mellette, a létbizonytalanságban.

Holott gyanús kellett volna hogy legyen, hogy a közösség vezetője már egy eleve hírhedt ember volt, Otto Muehl, aki 1968-ban a Kunst und Revolution című performance-a keretében akcionista barátaival berontott egy tanterembe a Bécsi Egyetemen, meztelenre vetkőztek, a padlóra ürítettek, majd a fekáliát magukra kenve önkielégítettek, miközben az osztrák himnuszt énekelték. 

Kötődni tilos, szexelni muszáj

Muehlnek elég nagy kultusza lett ezután, és egyre szélesebb körben hirdette, hogy az olyan dolgok, mint a monogámia vagy a hagyományos családok, mind ellentétesek az emberi, evolúciós szempontokkal. Azt is állította, hogy a legtöbb felnőtt ember problémáinak forrásai a szülők, ezért minél hamarabb le kell választani őket a gyerekekről. 

Ennek megfelelően 

a kommunában a kötődés minden formáját tiltották. Nemcsak gyerekek és szülők, de szerelmesek és barátok között is. Ha bárki bármilyen módon kötődni kezdett valakihez, erőszakkal szétválasztották őket. 

A csecsemőket körülbelül nyolc hónapos korukban elvették az anyjuktól, és mások, akár tizennégy éves lányok gondozására bízták őket. 

A Friedrichshof kommunában a biológiai anyák teljesen értéktelenné váltak, mert az ő gyerekükhöz kötődésük veszélyeztette a csoport – vagyis elsősorban Muehl – ideológiáját. 

Érdekes módon definiálták a „szabad szerelem” fogalmát is: a kötődést tiltották, viszont kötelező volt mindenkinek mindenkivel lefeküdnie. 

Freudhoz és Wilhelm Reichhez hasonlóan Muehl is úgy gondolta, hogy a társadalom problémáit az elfojtott szexualitás okozza, vagyis a „szabad szerelem” elejét veheti az elfojtás miatti nehézségeknek.

A férfi úgy tartotta, hogy a csiklói orgazmus éretlen dolog, a nőknek behatolás által kell orgazmust átélniük, így betiltották az előjátékot, ahogy azt is, hogy bármilyen szeretetteljes érzelem vagy gyengédség megjelenjen az aktus során. 

„Mama”, a szexuális lény

A kommunában élő lányoknak, amint betöltötték a tizenhármat, kötelező volt lefeküdniük Muehllel, míg a fiúknak Muehl feleségével kellett közösülniük, szintén ugyanebben az életkorban. A kommunában csak meztelenül volt szabad tartózkodni, és bárhol, bármikor szabad volt a szex. 

A többi gyerekhez hasonlóan, Inka is helyettes szülőket kapott a szekta szabályainak megfelelően.

Ám a kislány olyan rettenetesen vágyott az anyai szeretetre, a közelségre, hogy nagyon hamar elkezdett kötődni a gondviselőihez, ezért rövid időn belül mindig új szülőkhöz került. 

Mindenféle kapaszkodó nélkül, teljesen kiszolgáltatottan sodródott, és minden alkalommal, amikor elválasztották az aktuális egyetlen fix pontjától, rettenetesen magába fordult. Nem volt senkije, semmije. Őskáosz és perverziók vették körül – csakúgy, mint a többi gyereket. 

Mindeközben az is mély nyomot hagyott az ottani gyerekekben, hogy az „anyákat” szexuális lényként kezelték. A férfiaknak nem volt saját hálószobájuk, ezért minden este keresniük kellett egy nőt, akivel lefekhettek, Inka tehát mindennap úgy hajtotta álomra a fejét, hogy az éppen aktuális mamája mellette szexelt valakivel.

„Olyan volt, mintha egy prostituálttal éltem volna” – emlékezik vissza Inka. A hozzá hasonló áldozatok közül többen arról számoltak be, hogy meg sem tudták ölelni a gondviselőjüket, hiszen a személyük túlzottan átszexualizálódott. 

Persze nem mindenki tartotta a szabályokat. 

Voltak párok, amelynek tagjai megegyeztek, hogy szexet színlelnek, a nyílt, csoportos foglalkozásokon pedig hazudtak. Muszáj volt, mert ha egy nő visszautasította a szexet, akkor megszégyenítették, megbüntették, ahogy azokat a férfiakat is, akiknek nem volt erekciójuk.

A kommunában élőknek minden körülmények között erősnek és kéjvágyónak kellett lenniük, és erre már a kicsiket is hamar elkezdték ránevelni. Gyakran szólították fel őket arra, hogy érintsenek meg meztelen felnőtteket, vagy hogy szexet imitáljanak egy párnával. Később kiderült, hogy nem minden gyereknél állt meg itt a történet – még ötéves gyereket is bántalmaztak szexuálisan, persze ezt nem a nyilvánosság előtt. 

Gyógyító pornó

Ahogy teltek az évek, Inka mind jobban elmagányosodott, és egyre közelebb jött az életkor, amikor már neki is kötelezően közösülnie kell a szekta vezetőjével. Szerencséjére ezt már nem kellett megérnie: 1991-ben Muehlt letartóztatták pedofíliáért, és a kommuna azonnal feloszlott. Inka csatlakozott az anyjához Berlinben, nem sokkal később pedig egy bentlakásos iskolába került, ahol a szokásos tanterv mellett mezőgazdasági és faipari tanfolyamokat is tartottak. Micsoda váltás! A lány szerint szerint az iskola szó szerint megmentette az életét.

Az édesanyjával hosszú, közös terápiás út vezetett odáig, hogy végül megbocsásson neki, amiért a védelem helyett az oroszlánbarlangba taszította. Együtt jártak terápiára, hogy Inka fel tudja ezt dolgozni, az édesanyja pedig azt, amit tett. 

Néhány évtizeddel később Inka már Los Angelesben élt, elvégzett egy művészeti iskolát, jelmeztervező lett. De a magánélete korántsem került sínre, rémes szakítások, egy abortusz és szülés utáni depresszió súlyosbította a fel nem dolgozott traumát.

Nem létező szexuális vágyát pornónézéssel próbálta beindítani, de nem működött. Valami hiányzott. Aztán kitalálta, hogy saját nyelvén forgat majd filmet, és némi kísérletezgetés és tárgyalás után talált is magának egy párt, amellyel elkészítette élete első, etikus pornóját. 

Mivel Inkát a szektában rengetegszer kényszerítették arra, hogy végignézze mások aktusát, ez is a gyógyulást szolgálta: a kamerák mögött állva végre valami megváltozott. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Inka Winter (@inka.winter) által megosztott bejegyzés

„Tudom, hogy a kamera mögött teljes mértékben én irányítok. Tehát minden, ami szex, az az a szex, amit én kértem. Ez annyira különbözik a gyerekkori tapasztalatomtól, hogy végre nem triggerel” – mondja Inka. 

A nő tehát kézbe vette a szexualitáshoz való viszonyát, átkeretezte, majd megalapította az etikus, feminista pornófilmeket gyártó, a konszenzusra, közös kémiára, a valódi vágyakra összpontosító ForPlay Filmst. Az átlag pornóhoz képest a díszletek is mások, a szereplőknek mindenbe van beleszólásuk, számít, hogy mire (nem) vágynak. Kezdetben úgy érezte, hogy a gyerekkora ellenére készít pornót, ma már azonban úgy gondolja, hogy épp a gyerekkora miatt csinálja. Meg akarja változtatni a társadalom szexről kialakított véleményét, a diskurzust. Hiszen – ha a múltját nem írhatja is újra –, másoknak talán segíthet abban, hogy etikusabb, biztonságosabb és egészségesebb képet kaphassanak a vágyakról.

Szabó Anna Eszter