shutterstock_290838152

Éljen minden Mónika, de a mai nap legfőképp Szent Mónikáé, a férjes asszonyok és anyák védőszentjéé. Mi hozzá fohászkodunk: adjon nekünk lekapcsolt villanyokat, visszaszolgáltatott törülközőket, horkolásmentes férjeket, teli sajtosdobozokat, magukat ráncba szedő ruhákat és univerzális hőháztartást. A következő üzeneteket Pásztory, Horvát, Kormos, Szentesi, Szabó, Both és DTK írták össze a jó Mónikának, a WMN titkos Facebook csoportjában.

37 like / 0 dislike
1 Komment
328 Megosztás
14063912_10209741731810727_4250450311650270169_n

Miután letöröltem a szám széléről az odafröccskölődött szaftot, a dekoltázsomból lepöckölgettem az odahullott maradékokat és annak rendje és módja szerint feltöltöttem az Instagramra a képet az elmúlt kéjes perceim illusztrálására, az egyik kedves ismerősöm csak annyit kommentált alám: „na hallod Fiala Borcsa, ez már a hardcore foodporn kategória”. És teljesen igaza van, ez az étel valóban a gasztropornó mennyország… Legyél te is pornósztár, süssél otthon hamburgert!

38 like / 0 dislike
0 Komment
171 Megosztás

Ha megkérdezik, mit szeretek abban, hogy a WMN magazinnak dolgozom, sok minden eszembe jut, de azt hiszem, a vezető indok mégis ez: mindazt, aminek általuk a szemtanúja lehetek. Néma csodálattal ittam Hernádi Judit szavait, elszorult torokkal jártam körbe a bagi romatalepen, most pedig betekinthettem a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet bántalmazottakat segítő munkájába, és megismerhettem az ötgyerekes Tünde elképesztő történetét. Kalapos Éva Veronika riportja

67 like / 1 dislike
1 Komment
712 Megosztás

Jó olyan helyen dolgozni, ahol nem kell egyformának lenni, ahol nem kell mindig, mindenben, mindenáron egyetérteni. És még csak úgy sem kell csinálni, mintha… Kormos Anett az a fajta újságíró, aki nemcsak a saját cikkeit olvassa szorgalmasan (sőt), hanem a többi WMN-szerzőt is. És hát eszébe jut egy s más róluk. Amit sokszor nem tart magában. Most például ez jutott eszébe Náray Tamás írásairól. Nem ellene megy. Hanem másfelé. Jó olyan helyen dolgozni, ahol ez belefér. Kormos Anett írása. 

358 like / 6 dislike
27 Komment
4443 Megosztás
bodvalenke_freskofalu2

Kalkuttai Boldog Teréz neve egyet jelent az önzetlen szeretettel, és a határokat nem ismerő segítő szándékkal. Az „albán angolkisasszony” egész életét a rászorulók, az elesettek és kiszolgáltatottak megsegítésének szentelte – a szó szoros értelmében is –, ezért idén szeptemberben Ferenc pápa szentté avatja. A Szeretet Misszionáriusai rend alapítója ma 106 éve született. Kivételes kincs, csodálatra méltó emberi örökség az, amit ránk hagyott, bizony fel kéne nőnünk hozzá. Bátran mondhatjuk, hogy Teréz anya csak egy van. Vagy mégsem? Szabó Dominika írása.

36 like / 0 dislike
1 Komment
250 Megosztás

Kápiaszezonban kápiát kell enni! A sült paprikának van ugyan egy keleties, balkáni feelingje, de az édessége miatt izgalmasan kombinálható a már megszokott, akár klasszikus ételekkel is. Most mutatunk egy mandulás kápia-mártogatóst. Olyat, amit nem tudsz majd abbahagyni. Mi szóltunk. Horvát Sára receptje és fotói.

15 like / 0 dislike
0 Komment
99 Megosztás
14088798_10209977189364223_1400878050_n

Pásztory Dóri kétszeres paralimpiai bajnok. 16 éves volt, amikor megkapta a Magyar Köztársaság Érdemérem Lovagkeresztjét, és ezen a héten a sportolók közül elsőként adta vissza. Saját Facebook-oldalán, egy hosszú nyilatkozatban fejtette ki erről a gondolatait. Döntésére – ahogy az lenni szokott – mindenféle reakciót kapott. Most elmondja, mindez miért nem volt olyan egyszerű. Pásztory Dóri írása.

178 like / 5 dislike
10 Komment
580 Megosztás

A WMN-csapat egyetlen, ám annál inkább megbecsült férfitagjának nemrégiben megszületett a kislánya, éljen-éljen! Úgyhogy miközben némi kajánsággal szemlélem a szeme alatt napról napra sötétedő karikákat, gondosan megtámasztom, amikor elbóbiskol mellettem az értekezleten vagy amíg végighallgatom viszonzatlan szerelmi vallomását az ágyához, eszembe jut az a temérdek dolog, aminek jobb, ha rögvest búcsút int. Mert nem csupán a pihentető alvás az, aminek jó pár éven keresztül még a nyomát sem fogja látni, akad itt más is… Fiala Borcsa buzgón integet.

142 like / 6 dislike
6 Komment
1919 Megosztás
Over one million refugees arrived to Germany in the past year, many of them are still living in temporary housing projects, in other words: camps; and don’t have many possibilities to leave and do something joyful. Especially the women taking care of their children are the ones facing the four walls of their tiny rooms. Parents are very frustrated and desperate, not being able to make a home for their families. The camps have a limited number of bathrooms and often no kitchens at all, the meals, delivered by catering companies are different from what they are used to. Watching these lives as a reporter made me start the Refugee dinners that twice a month give an opportunity for a couple of women to make their own, traditional meals, and a chance to meet the locals who sign up for the dinners. On these evenings we all eat together, talk; create new contacts, friendships and an understanding towards each other’s cultures and lives.Nessrin and her twelve-year-old daughter, Hanin are participating since the very beginning. Meeting them for the first time in January, one could see how loving, caring people they are. It is difficult for Nessring to guide her soon-to-be-teenage daughter in a Western country, according to her own values, passing on the traditions, beliefs and also the recipes but Hanin is ready to help and learn at all times.Nessrin has arrived to Berlin last October with her husband, Jamal and their 4 kids, from West-Syria. They were placed in an old town hall building turned into a camp, along with two thousand others. They are sharing two tiny rooms that used to be offices. The three older kids are in school, the youngest, Sara spends the day with her parents who are both doing an integration course in order to learn the language and be able to find a job later. The five-year-old friendly Sara is all-smiles even though she is not doing well. She keeps losing weight because she refuses to eat, she complains about toothache and she is constantly fighti

Van egy nő. Magyar. Berlinben él. Menekülttáborokat látogat, riportot készít az ottaniakkal. Aztán kitalálja, hogy áthívja az ott élő, hazájuktól elszakított asszonyokat egy közös főzésre. Az asszonyok a saját ételeiket főzik, közösen esznek, beszélgetnek, mesélnek, családi fényképeket nézegetnek. Néhány órára újra embernek érzik magukat. Elfelejtik, miért vannak annyira messze a hazájuktól. Íme, Gyulai Gál Anna riportja. A képeket Warren Richardson, a World Press Photo idei győztese készítette.

128 like / 4 dislike
19 Komment
1163 Megosztás
shutterstock_365242145

A „jet-lag” esete egy alig négyévessel és az anyukájával, aki hiába várta, hogy csemetéje étvágytalan, energiátlan és rosszkedvű legyen a hosszú repülőút és a másik időzónába való átlépés után. Szerintetek milyen volt a kislány? Na, milyen? Farkaséhes, kicsattanó energiabomba… Trembácz Éva Zsuzsa írása.

33 like / 2 dislike
0 Komment
104 Megosztás