Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Egy váratlan találkozás az esőtől tocsogó városban. És egy felejthetetlen beszélgetés valakivel, akinek a nevét sem tudod. Azóta sem. De a tekintetére akkor is emlékszel. Akkor is, ha... Na, de inkább olvasd el. Szerintünk az lesz a legjobb, ha ezzel a történettel indulunk neki ennek a hétnek.
Egy apa meg a lánya. És a tanulság, hogy az elmúlással nem ér véget az élet. Sőt! Van, hogy csak akkor kezdődik igazán. Olvasónk megható levele édesapjának, aki már nem él, de mégis minden nap vele van.
Tizenkilencszer csöng ki egy telefon, ha a vonal másik végén senki sem felel. Ez hosszú másodperceket jelent, melyek szétfolynak az időben... Olvasónk igaz története a szerelemről, amely múlni nem tudott, csak véget érni. És arról, hogy mire volt jó ez az egész. Mert valamire jó volt.
De akár adhattuk volna azt a szentimentális címet is ennek az írásnak, hogy „A szerelem fogságában." elvégre arról szól. Az életről egy kapcsolatban, ami néha van, néha nincs, néha ölel, néha fáj, néha repít, néha taszít... és közben évek telnek, házasságok köttetnek, gyerekek születnek. Csak egy valami örök. A negyedik ember...
Renáta elmesélte, mi mindenen ment keresztül azért, hogy gyereke szülessen, és miként békél meg lassan azzal, hogy ez talán sohasem fog vele megtörténni. Az írását a múlt héten közöltük. Ami ezután történt, arra nem számítottunk. Sem ő, sem mi.
Meddig lehet küzdeni egy gyerekért? Egy gyerekért, aki nem akar megfoganni? Hogyan fogadja el egy nő, hogy nem lehet anya? Egy olvasónk megrázó küzdelme a gyerekért különösen érdekes nagy port felvert korábbi cikkünk fényében, melyben egy másik olvasónk épp arról írt, mennyire nem tudott mit kezdeni a gyerekeivel, az anyasággal...
Nem lesz mindenkiből varázsütésre jó anya. Sőt, az anyaság sem magától értetődő, hiába születik nőnek valaki. Vannak, akik sötét küzdelmet vívnak a saját démonaikkal, akiknek emberpróbáló feladat túlélni minden egyes napot anyaként. Ez olvasónk, Mariann története, amelyet megrendítő őszinteséggel írt meg nekünk.
A mostoha anyuka vallomása. Mit vár el a társadalom egy nőtől, aki még nem anya, noha annak tűnik? Nehéz női szerep. Ritkán beszélünk róla, pedig sokakat érint.