–

A legkevésbé sem akarom ezt az írást kihegyezni a prostitúcióra

A téma kutatása közben azonban folyamatosan előkerült. Döbbenetes, hogy gyakorlatilag nincs is jövőkutató-előrejelzés a szakmák tekintetében a legősibb foglalkozás említése nélkül. Úgy tűnik, valamennyi, a mai, klasszikus értelemben vett szakmákkal foglalkozó jövőkutató egyetért abban, hogy prostik a jövő munkaerő-piacán is lesznek, sőt. És itt nincs szó a nemek éles elkülönítéséről – mint a feltörekvő technológiák szakértőjeként ismert John Danaher véli, a jövő szexmunkásaira (legyenek bár nők vagy férfiak) éppen azért köszönt majd soha nem látott virágkor, mert a robotok és a szoftverek számos területen kiszorítják az embereket a munkaerő-piacról.

A számos, már létező segédeszköz és a majdnem tökéletes élményt nyújtó játék ellenére a szexet ma még nem lehet (legalábbis egyelőre) gépesíteni, viszont mindenki továbbra is és egyre jobban élvezni akarja,

ezért sokan majd ebből tartják el magukat, mert egyszerűen nem lesz más lehetőségük.

Online kurzusok

Teljességgel elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, hogy ügyvédként, HR-esként, statisztikusként, nyelvtanárként sokan nem tudnak majd elhelyezkedni a szakmájukban. (Ennek viszont ellentmond a nézet, hogy egyre népszerűbbek lesznek az online kurzusok és az alternatív akkreditációk, amelyekhez pedig szabadúszó tanárokra, oktatókra lesz szükség). Az érintett nagyobb munkanélküli tömeg „átképzéséhez” a nem is olyan távoli jövőben nyilván elkellenek majd szexmunkás-trénerek is…

Digitális temetkezési vállalkozó kerestetik!

A fentiek persze egyelőre merész és egyben elkeserítő elképzelések. Ma még belegondolni is rossz, hogy eljöhet az idő, amikor egy jogi egyetemre készülő fiataltól megkérdezik, miért nem tanul inkább kurvának, és miért is igyekszik annyira a paragrafusok világába, amikor a jogi pálya lényegében kihalófélben van.

Jogász ismerőseim ez utóbbi jóslat létjogosultságát ma még egyértelműen cáfolják, mondván: ügyfelek sokasága egyszerűen a legalapvetőbb beadványokat is képtelen lenne értelmezni, ha ebben a személyes kapcsolatot, kérdésfeltevést biztosító szakember nem lenne a segítségükre. Ehhez járul a bizalom fontossága, amelyen az ügyvédi munka alapul – azaz a ma ügyvédként dolgozók szerint hiába kerülne fel a teljes hatályos jogtár és valamennyi, az egyes keresetekhez precedenst teremtő jogeset,

a weben fellelhető információk még nem teremtik meg az alapot ahhoz, hogy az állampolgárok bízzanak is a jogszolgáltatásban.

Miért beszélünk kihaló szakmákról?

Vajon tényleg ennyire sarkos változásokra kell gondolnunk 2025 után? Nem maradhat olyan forgatókönyv, amely szerint minden foglalkozásra szükség lesz, csak a mostaninál kisebb volumenben? Például alig lesz patkolókovács, gyertyaöntő vagy sörfőző, de azért mindre szükség van olykor – egy sörkedvelő ismerősöm például kifejezetten sajnálná, ha a sokfelé elterjedt automata sörcsapokon túl nem találkozhatna néha élő, beszélő sörös szakemberrel is, mondván:

az övé azon szakmák köz tartozik, amely messze túlmutat önmagán, azaz egy rendes kocsmáros egy személyben lélekbúvár, házassági tanácsadó, egészségfejlesztő és így tovább.

Rohamos fejlődés

A mesterséges intelligencia, a robotok és a nanotechnológia rohamos fejlődése a közbeszédben ma még elképzelhetetlen és egy rakás kötőjel nélkül magyarul aligha leírható, új szakmákat termelhetnek ki. Ilyeneket például: digitáliséletmód-terapeuta, közösségifinanszírozás-specialista, városi mezőgazdász, digitálisvaluta-bróker, házaló 3D-s nyomdász, digitális temetkezési vállalkozó, magánszféravédelmi-tanácsadó, kiterjesztett-valóságtervező, testrészgyártó, nanofegyver-specialista.

Egy, a technológia fejlődésében bízó háziasszony ismerősöm szerint háztartásirobot-szerelőkre biztosan szükség lesz.

Amire szükség lenne, az már ma sincs

Az már nem újdonság, hogy inkább hiányszakmákkal vagyunk tele, mint megszüntetni valókkal – alig találunk karbantartót, épületgépészt, mérnököket, szerelőket, kertészt, ápolót. (Bár lehet, hogy ezeket azért sem lehet itthon megtalálni, mert mindenki elment külföldre.) 

Mindezekkel együtt az ismerőseim között általános a vélekedés, hogy szükség lesz minden olyan szakmára, ahova az emberek a saját egyedi problémáikkal fordulhatnak.

Hiába van fent ugyanis szinte minden az interneten, mindenki az ő egyéni problémáját akarja előadni, megoldatni. Ebből a megfontolásból – az általam megkérdezettek szerint – a szociális munkások sem „halnak ki” a közeljövőben, hiába utalhat erre a területen tevékenykedők egyre alacsonyabb száma.

Hol ül majd a masiniszta?

Ami a rögtönzött közvélemény-kutatásba bevont alanyaim szerint biztosan lehanyatlik a szakmák között a jövőben: pénztáros, könyvelő, karosszérialakatos, autószerelő, bolti eladó, postás, könyvtáros, eladó, nyomdász, varrónő, cipész, újságíró, műszaki rajzoló, taxis, busz- és metróvezető, személyzet a fitnesz-termekben – és valószínűleg virtusból a politikusokat is ide sorolták. Míg a mai gyerekek nagyszüleinek-szüleinek gyerekkorában a mozdonyvezetés az álomfoglalkozások dobogóján helyezkedett el, ma ezt is a kihalásra ítélt szakmák közé helyezik a jövőkutatók.

Már valóság, hogy a házakat nyomtatják

Így lehet, hogy nemsokára már kőműves sem kell – véli az építészként dolgozó Ákos.

A kézi műszaki rajzolók gyakorlatilag már most munkanélküliek. Az építészeknek sem sok jövőjük van, a számítógépes tervezőprogramok egy éjszaka alatt „köpik ki” a tucat házakat, és a legtöbb ember nem is akar egyedit és eredetit, beéri ezekkel.

Személyi adósságkoordinátor

Amire szerintem itthon is nagy szükség lenne, az a németeknél már van, egyfajta személyi adósságkoordinátor – jelenti ki Gabriella.

Eladósodtál? Átnézi a pénzügyeidet, tárgyal a bankokkal, a szolgáltatókkal, majd segít, hogy a következő években kivakard magad a szarból. Viszont mindenben ő dönt: hogy mit veszel, hogyan élsz.

Önszántadból szinte spártai életet élsz, de vele rendezni tudod úgy az életed, hogy nem fenyeget senki letiltással, kilakoltatással.

Rabok legyünk vagy droidok?

Pontos recept nyilván nincs. Ha azt kérdezné ma egy tizenéves fiatal, hogy a különböző előrejelzések és trendek alapján mit érdemes tanulni, a honi felsőoktatás és szakképzés szakemberei sem tudnának adekvát válaszokkal szolgálni. Ma még az orvostan-hallgatóknak, pályakezdő informatikusoknak áll a zászló, de ki meri megjósolni, hogy 2025-ben hányan kellenek közülük igazán a jövő munkaerő-piacán? Amely mellesleg már ma is olyan dinamikusan változik, hogy például egyetemi szakok megszüntetésével, átalakításával nem lehet beleavatkozni.

Foglalkozáspolitikai szakemberek szerint, ha abból indulnánk ki, mire van szüksége manapság a legtöbb munkaadónak, a ma diákjainak nem is szakmát, hanem kompetenciát kellene elsajátítaniuk,

azok közül is leginkább kettőt: a monotóniatűrést és a szabálykövetést – azaz lényegében csöndes, akarattalan droidokra lenne szükségük.

Régi ismert mondás, hogy csak két dolog biztos, az adók és a halál

Nos, a WHO előrejelzése szerint már az általunk eddig tárgyalt évre, azaz 2025-re a 65 év felettiek fogják kitenni a világ lakosságának 63 százalékát. Őket ki látja majd el, mivel és hogyan? Kikből lesznek majd hét-tíz év múlva azok a szakembereknek, akik az idős emberek utolsó éveivel és halálával foglalkoznak, az emlékiratokhoz nyújtott segítségtől az eutanáziához vezető útig?

Bárkik is legyenek, valószínűleg már most ott ülnek az iskolapadban.

Kocsis Noémi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Cecilie_Arcurs