Teljesen fenntartható ruhadarab nincs, csak az, ami nem készül el – Komposzt: Ökoanyu podcastja a WMN-en
Egyre többet lehet hallani arról, hogy a ruhaipar, divatipar jelenlegi működési mechanizmusa milyen nagy mértékben környezetterhelő. A munkafolyamatok nem átláthatók, a gyártás messze van attól, hogy etikusnak lehessen nevezni, hatalmas a verseny a fogyasztók kegyeiért. Mindezzel együtt a túltermelés is óriási, és a keletkező hulladék mennyisége is beláthatatlan. A Komposzt harmadik évadának első adásában Mengyán Eszterrel, tudatos divattal foglalkozó újságíróval és Döbrösi Laura színésznővel járta körbe a témát Nagy Réka, azaz Ökoanyu.
A harmadik évad első részének felvétele igen különleges hangulatban kezdődött. Természetesen mindannyiunkat megráznak az ukrajnai események, fontos volt, hogy a felvétel előtt meg tudjuk osztani egymással az érzéseinket, hogy egyáltalán tudjunk aztán másról is beszélgetni. A jelenlegi helyzetben érthető, hogy a környezetvédelem, a klímával kapcsolatos kérdések háttérbe szorulnak, és mi, akik ezzel foglalkozunk, szinte teljesen haszontalannak és az eddiginél is reménytelenebbnek érezzük a munkánkat. Amikor a szemünk előtt egyetlen ember egy tollvonással világokat dönt romba, tízezrek halálát okozva, nehéz azt hangoztatni, hogy ha összefogunk, képesek vagyunk katalizálni változásokat…
Ép ésszel felfoghatatlan, és mégis, csak egyet tehetünk: megőrizzük a józan eszünket, és egy olyan világ- és társadalmi berendezkedés reményében bízva tesszük a dolgunkat, amelyben az emberi és környezeti értékek vannak a fókuszban a minden határt átlépő hatalomvággyal szemben.
Úgyhogy mindezek tudatában és szellemében pár pontban kiemelem nektek, miről is beszélgettünk két fantasztikus vendégemmel:
1. A ruhaipar nagyon sok sebből vérzik, számtalan területe fenntarthatatlan és környezetszennyező. A fast fashion gyártási rendszere következtében hatalmas ruhamennyiség kerül a piacra szemtelenül olcsón, és ezek a ruhák sok esetben embert és környezetet kizsákmányoló módon készülnek. Mengyán Eszter ebben az adásban etikai kérdésekre koncentrál. A nagyon olcsón megvásárolható ruhákat nagyon sokszor gyerekmunkások készítik. A nagy, fast fashion márkák működése a legtöbb esetben átláthatatlan, és az előállítást a gyerekek mellett nők végzik, embertelen körülmények között, megalázó fizetésért.
2. Laura életében a Rana Plaza 2013-as tragédiája hozott fordulatot a ruházkodás terén. Utána nagyon sok cikket elolvasott, tájékozódott a kérdésről. Laura egyik legfontosabb javaslata a környezet- és klímavédelmi kérdésekkel kapcsolatban a tájékozódás fontossága: ha egy téma érdekel minket, fontosnak találjuk, egyszerűen kezdjük el felkutatni a hiteles forrásokat, könyveket, szerzőket, és tájékozódjunk. Minden itt kezdődik.
2013. április 24-én 1134 ember vesztette életét és további 2500 ember megsebesült, amikor a Rana Plaza ruhagyárkomplexum épülete összeomlott Dakkában, Banglades fővárosában. A Rana Plaza tragédiája a legtöbb áldozattal járó ipari baleset volt az elmúlt három évtizedben. A komplexumban többek között olyan világmárkák varratták fillérekért a ruháikat, mint a Zara, a Gap, az American Eagle, a Uniqlo vagy a Marks & Spencer.
3. A piacon megjelentek az ultra fast fashion márkák is, tehát az évente gyártott ruhadarabok száma folyamatosan csak nő. Eszter legfrissebb információja szerint az egyik ilyen, a piacot uraló és itthon is elérhető ultra fast fashion márka oldalára 6581 új termék kerül fel naponta.
4.
Az Egyesült Államokban 15 millió tonna ruhát dobnak ki évente.
5. Az adásban több filmről, dokumentumfilmről is szó esik. Sokaknak sorsfordító a The True Cost című film, amely meglehetősen megrázó képekkel mutatja be a fast fashion márkák működést. Eszter először akkor döntötte le, hogy egy évig nem vásárol ruhát, miután látta ezt a dokumentumfilmet.
6. Laura csapongó tinédzserként emlékezik vissza magára, elég sok stílust kipróbált. Az ő környezettudatos ruhatára alapvetően a régi ruháira épít, de előszeretettel kalandozik az anyukája és nagymamája szekrényeiben is, illetve a barátaival is szívesen cserélgetnek ruhákat. Amihez nagyon komolyan tartja magát, hogy soha nem rendel ruhát.
7. Eszter szokott kapni leveleket olyan olvasóktól, akik fast fashion márkák raktáraiban dolgoznak. Ők is sokszor fejáfásról, erős szagokról, penészes árukról számolnak be.
8. Laura, ahol lehetősége van rá, próbálja átemelni a szemléletének egyes elemeit a munkájába. Nem könnyű a helyzet, hiszen a színház és a film is jelenleg a korábban megszokott működési rendszerben dolgozik, de voltak már sikerei. Az Aranyélet című sorozat forgatásakor például sikerült elérnie, hogy az egyik évadban fast fashion helyett egy magyar tervezőt ruháit hordhatta.
9. Eszter színtanácsadóként is dolgozik. A színtanácsadásban az adott színek legjobb árnyalatait keresik, ami függ a bőr tónusától, a szem színétől is. Eszter tapasztalatai szerint a színek hirtelen nagy változást tudnak hozni valakinek a megjelenésében.
10. Az adás végén Eszter és Laura arra is adnak tanácsokat arra, hogyan tudunk elmozdulni az egyéni változtatások szintjéről a közösségi megoldások irányába.
Nagy Réka, Ökoanyu
