Romantikus nosztalgia: Így erősíthet titeket párként, ha jó történeteitek vannak
A legkülönlegesebb élmény is hamar feledésbe merül, ha nem tartjátok elevenen az emlékét.
A legkülönlegesebb élmény is hamar feledésbe merül, ha nem tartjátok elevenen az emlékét.
Eltűnni egy kapcsolatból, mintha soha semmi köze nem lett volna a másikhoz. Miért tesz valaki ilyet? És hogyan szerezheti vissza az önbecsülését az, akit ghostingoltak?
Boldogság. Nem úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Apák, szükségünk van rátok! Ha elhagytok minket, örökké hiányozni fogtok.
Bármi miatt szorong az ember szex közben, szinte biztos, hogy a félelmek, aggodalmak gyökere mélyebben keresendő, mint ahogy azt a felszín sugallja. Legalábbis ezt mondja a pszichológus. És még sok minden mást.
„Nem attól lesz egy fogyatékossággal élő boldog, ha önállóvá válik – én például a sérülésemből adódóan sosem leszek az –, hanem attól, ha önrendelkező lehet” – mondja Csángó Dániel, aki miután hosszú évek munkájával elérte ezt a saját életében, ma már kiegyensúlyozott párkapcsolatban él (nyíltan beszél újfajta szexualitása felfedezéséről is, ami meglehetősen tabutéma a közbeszédben fogyatékossággal élők esetében), és mások számára is szeretné ezt lehetővé tenni.
Kezdjük ott, hogy mi számít egyáltalán nagy korkülönbségnek! Erre is választ adnak a témában készült pszichológiai kutatások, amelyeket Milanovich Domi foglalt össze. Kérjük, a cikk elolvasása után kommenteljetek.
Az élet sava Borcsa 2.0 évadzáró epizódjában Pataki Zita mesél a harcsapaprikásról, arról, hogy miért lett Szárnyasné, hogy a férfiak miért beszélnek nehezen az érzéseikről, és hogy mi történik akkor, ha flow-ba kerül a kertben, miközben van valami a sütőben.
„A szerelemhez egy ember kell” – írja Ottlik Géza Hét perc című művében. A tudomány szerint igaza van:
Amikor a semmi a minden.