Csontig hatoló szavak – avagy, hogyan nem ismertem fel a szóbeli erőszakot?
A szavak ölni tudnak. Lassan és kíméletlenül. Sokszor kíméletlenebbül, mint a tettek.
A szavak ölni tudnak. Lassan és kíméletlenül. Sokszor kíméletlenebbül, mint a tettek.
Úgy élnek tovább, hogy meghaltak.
A szakítás fájdalmas pillanata, amikor rádöbbensz, hogy a másiktól már réges-rég elbúcsúztál. Csak akkor még nem vettétek észre.
Ezekből a vallomásokból úgy tűnik, ha nem lenne a modern technika (meg az emberi hülyeség), a félrelépések 85 százaléka ki sem derülne.
„A nőknek az ürügy általában a jövéshez kell, a férfiaknak meg a menéshez.”
Akár hiszed, akár nem, az ingatlanbérlés/vásárlás és a pártalálás között komoly párhuzam van.
„A férfi a házasságban középsúlyos értelmi fogyatékossá válik, éhen hal a teli hűtő előtt.”
Első pofonig.
Mit csinálsz, ha dörömböl az állat?
Semmi különös. Csak egy párbeszéd. Valaki otthonából. Bárki otthonából.