Bárki lehet kapcsolati erőszak áldozata – igen, akár fiatalkorúak is
Bár a tinédzserekkel sokszor nehezebb a kapcsolódás, fontos, hogy olyankor is figyeljünk rájuk, amikor távolabb kerülünk egymástól.
Bár a tinédzserekkel sokszor nehezebb a kapcsolódás, fontos, hogy olyankor is figyeljünk rájuk, amikor távolabb kerülünk egymástól.
Szomorúság, elégedetlenség, nyugtalanság, látszólag ok nélkül, megmagyarázhatatlanul, annak ellenére is, hogy valaki orgazmust élt át – ez a szex utáni depresszió. Miért alakul ki, és hogyan befolyásolhatja a párkapcsolatot? Füredi Krisztián szexuálpszichológust kérdezte Simon Eszter.
Akivel korábban minden ügyes-bajos dolgodat, minden gondolatodat megosztottad, szakítás után idegenebb lesz mindenki másnál. De nemcsak a szívben támad hatalmas űr, hanem a kommunikációs csatornákban is. Az emberben pedig előbukkanhat a vágy, hogy ráírjon az exére. De vajon okos dolog? És mi sülhet ki belőle?
Tekintélyelvűség, visszaélés, kihasználás, másokon való átgázolás – nem tudom, létezik-e még egy olyan szó, amihez annyi negatív képzet társul, mint a hatalomhoz. Itt az ideje kimondani: diszfunkcionális a viszonyunk a hatalommal. Megszoktuk, természetesnek tartjuk azt, hogy mások kihasználhatnak minket, visszaélhetnek a pénzünkkel, időnkkel, szabadságunkkal. De miért van ez? Itt a Beszélnünk kell! új epizódja a hatalomról.
Minek hatására lesz valakiből patológiás hazudozó? Milyen motivációk hajtják a folyamatos mellébeszélést? Hogyan ismerhetjük fel, ha csapdába kerültünk?
De mi van, ha majd épp akkor jön, amikor a barátaimmal vagyok? Mi van, ha nem tudom visszatartani tüsszentés vagy nevetés közben? Mégis hogy nézek a párom szemébe, ha épp intim helyzetben csöppen el? A tévhitekkel ellentétben az inkontinencia nem csak időskori betegség, például szülés után is felmerülhet, éppen ezért fontos, hogy a pár tagjai nyíltan és megnyugtatóan beszéljenek róla.
„Nem voltam képes meglátni, mitől, hogyan, miért sérülök meg állandóan. Nimi pedig fáradt, szomorú és tehetetlen volt, és csak nézte, ahogy küszködöm” – emlékezik vissza korábbi élethelyzetére Kristóf, aki egy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy pszichológustól kér segítséget.
Ha az ember fiatalon találja meg élete párját – amikor még kvázi senkinek sincs semmije –, többé-kevésbé természetes, hogy idővel közös lesz a lakás, az ágy és a kassza is. De mi a helyzet azokkal, akik a húszas éveik végén, harmincas éveik elején, vagy pláne több gyerekkel, mozaikcsaládosan találnak egymásra?
Társat választani, megtalálni a hozzánk passzoló, minket kiegészítő embert, nem egyszerű dolog. Igazán szerencsés, aki mindenféle, a tudattalanját irányító trauma, külső szempont és elvárás nélkül tud rátalálni az igazira. De mi van azokkal, akik valahogy mindig ugyanabba a folyóba lépnek?
Vannak – és nem is kevesen –, akik arról számolnak be, hogy egy pár által létrehozott energia és karizma az, ami vonzza őket: szeretnének elmerülni abban a biztonságot, intimitást, játékosságot vagy mélységet ígérő dinamikában, amelyet a pár hajlandó velük megosztani.