Tisztában volt azzal, milyen szerencsés volt életében, és mennyi mindent megkapott azok közül, melyekre valaha vágyott, valamint olyan izgalmas életet élhetett, amiről sokan álmodni sem mernek.
A címével ellentétben nem a tánc adja ugyan ennek a filmnek a fő motívumát, igazán komoly táncos jelenetre ne is számítsatok, viszont van más, ami kárpótoljon:
Parentifikált gyerek és infantilis szülő nyomasztó viszonyát ilyen szórakoztatóan még nem dolgozták fel.
Ki tudna ellenállni két akkora francia sztárnak, mint Juliette Binoche és Vincent Lindon, amikor szerelemeseket játszanak? Csak az a bibi, hogy van ott egy harmadik is…
Anyaságról, gyermektelenségről, patchworkcsaládról, a gyerekkori veszteségek felnőtt életünkre gyakorolt hatásáról ilyen szép és megindító filmet nem láthatsz akármikor.
Egy 22 éves fiú visszaél azzal, hogy öt évvel idősebb a lánynál, akit kiszemelt magának, és hogy ismerős terepen tudja elcsábítani – pusztán azért, hogy a haverjainak megfeleljen. Mi ez? Szexuális erőszak? Bizonyos fajta hatalmi visszaélés? Bűncselekmény? Ezt boncolgatja Yvan Attal filmje, és hogy mit kezdjünk azzal a paradigmaváltással, amit a #metoo hozott az életünkbe.
Akadtak nála szebbek, csinosabbak vagy akár tehetségesebbek is, mégis ő maga volt A NŐ, mert utánozhatatlan vonzerő áradt belőle a filmvásznon. 95 évvel ezelőtt született az egyik legnagyobb francia színésznő és -legenda.
Nyughatatlan lélek volt, aki folyton két végén égette a gyertyát.
Fogadjunk, nem láttad még Sophie Marceau-t ilyen emberinek, minden fájdalmával és hibájával együtt! Ebben a filmben egy teljesen új arcát mutatja meg.
Ő maga volt A NŐ! Akkor is, ha akadtak nála szebbek, csinosabbak vagy akár tehetségesebbek. Utánozhatatlan vonzerő áradt belőle a filmvásznon.