Címke: szülőség

Mit éreztek azok, akik szerettek volna együtt ünnepelni a tömeggel vasárnap éjjel, de csak otthonról követhették végig az extázist?

„Nincsen rózsa tövis nélkül” – tartja a mondás. Mégis, Szél Dávid pszichológus úgy látja, néhány szülő igyekszik mindennek elébe menni, és lehetőleg minden bajt, potenciális kudarcot elhárítani. De mi szolgálja valójában a gyerekek fejlődését? És mit gondol a szakember a dicséretekről?

A gyerekvállalás kérdése sok pár életében évekig lebeg a levegőben. Nem mindig arról van szó, hogy nem tudjuk, mit akarunk, sokszor a bizonytalanság a védelem eszköze, egyfajta belső jelzés arra, mitől félünk, mit próbálunk elkerülni. Tanács Eszter pszichológussal jártuk körbe a témát.

A Bárcsak tudtam volna legutóbbi részében Krajnyik Cintia egy több, mint harminc éves tapasztalattal rendelkező védőnővel, Csősz Katával vette át a legfontosabb, anyatejes táplálással kapcsolatos kérdéseket, tévhiteket. Összeszedtünk a műsorból 7+1 tévhitet és a szakértő kommentárjait.

Krajnyik Cintia a Bárcsak tudtam volna! legújabb részében egy nem kevesebb, mint harminc éves tapasztalattal rendelkező védőnővel, Csősz Katával veszi végig a legfontosabb szoptatással kapcsolatos kérdéseket, tévhiteket, tudnivalókat.

Elég egy gyerek? Vagy jobb, ha van testvér is? Sok szülőben felmerül kérdés – olvasónk szerint pedig bármelyik utat választja az ember, mindig akad, aki megkérdőjelezi a döntését.

Nem elég, hogy egy-egy ilyen eset örök tanulságul szolgál majd. Sokkal erősebb ezeknél a közléskényszer, a felsőbbrendűség látszata, meg a bezzegelés.

Gyereket vállalni nemcsak a szülőknek felelősség, az állam számára is annak kéne lennie.

A gyerekvállalás elmaradása sok érintett életének legnagyobb vesztesége, mégis láthatatlan. Mikor válik lelki értelemben is véglegessé, hogy nem lesz gyerekünk? El lehet-e egyáltalán gyászolni teljesen, vagy időről időre felfakadhat a seb? Sajnos még mindig keveset beszélünk azokról az egzisztenciális kérdésekről, amelyek az akaratlan és végleges gyermektelenséget kísérik.

Hogy rögtön ellentmondásba keveredjek magammal: tudom, hogy gyerekem örökké lesz. Még akkor is, amikor a csemetéim már a saját unokáikat lovagoltatják a reumás térdükön, az én szívemben ők még mindig a széltől óvott, agyonszeretgetett kisbabáim lesznek.