D. Tóth Kriszta: Képzelt levél anyámnak – Koronanaplók
Te, anyu, nem hiszed el, mi történt…
Te, anyu, nem hiszed el, mi történt…
„… miután összekapaszkodtunk egy pillanatra ebben a közös sokkban, villámgyorsan szét is spricceltünk, annyifelé, ahányan vagyunk. Mert nem igaz, hogy ez a járvány mindenkire egyformán hat. Nem igaz, hogy egy hajóban evezünk.”
„Ezek a számok: emberek. Étellel szerető nagymamák, terpentinszagú nagypapák. Unokáik hiányába belerokkanó nyugdíjas lelkek. Elmagányosodott, hús-vér otthonlakók. Belőlük lettünk azok, akik vagyunk. Mindannyian. Emberek, akik sokkal többet érdemelnek annál, hogy haláluk ilyen-olyan kommunikációs célokká aljasított kartotékadattá váljon.”
Békét találni a káoszban, ha csak egy-egy pillanatra is (annál tovább úgysem tart). Hétszer.
„Nem tízmillióan, hanem nyolcmilliárdan ülünk a Petri-csészében. Mindannyian ugyanazt a harcot vívjuk, és mindenki bizonytalan, a politikustól a vállalatvezetőn át az orvosig és a családanyáig. Együtt tanuljuk ezt az új világot, ez egy közös pont mindannyiunkban. Valahogyan el kellene jutnunk odáig, hogy bízzunk egymásban – a hatalom az állampolgárban, az állampolgár a hatalomban…” – DTK vasárnapi koronanaplója, olvasd végig, légyszi:
„Egy eddig ismeretlen, új világban tapogatózunk mindannyian, napról napra bomlik ki előttünk az egész. A tegnapi valóság nem biztos, hogy egyenlő a ma valóságával, a két héttel ezelőtti valósággal meg végképp nem.”
Együtt vagyunk mindannyian ebben a hajóban. Ragadjuk meg az evezőket, és fordítsuk egy irányba a hajót. Aztán nyomjuk, teljes erővel.
„A WMN-nél dolgozni egy életforma.” Mutatjuk.
Jól látjátok, a főnökből terminátor lesz. Nekünk annyi. (vicc)
Mi történik a korát meghazudtolóan érett gondolkodású Tudatos Lánnyal, ha elhatározza, hogy 2019 „a karrier és munka éve” lesz… de aztán szembejön valaki, akibe nem tud nem beleszeretni? Nos, nagyjából az, ami a 22 éves Dallos Bogival történt. Ő az Elviszlek e heti vendége, nézzétek meg: