D. Tóth Kriszta: A szomjas vándor – Viszlát, Korona-, helló, WMN-naplók!
Ti is észrevettétek, hogy mennyire elszabadultak az érzések? És milyen nehéz nem felülni rájuk? Előbb olvass, aztán válaszolj.
Ti is észrevettétek, hogy mennyire elszabadultak az érzések? És milyen nehéz nem felülni rájuk? Előbb olvass, aztán válaszolj.
Ez most más. Nagyon.
Az emberek lelkiállapota nemzetgazdasági kérdés. Egy ország nemcsak pénzügyi mutatóktól függ, hanem a benne élő emberek sorsától is. A koronavírus-járvány olyan volt, mint egy nagyító: megmutatta, hogy is vagyunk valójában. Kemény, de nagyon fontos kérdések az Elviszlek magammal EXTRA harmadik epizódjában. Vendég: Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus.
Mindig van véleménye, ami nem mindenkinek tetszik. Most is. Itt az Elviszlek EXTRA minisorozat második epizódja, ezúttal dr. Zacher Gábor toxikológussal, aki két fronton is harcol a járvánnyal; egy vidéki kórház főorvosaként és fővárosi mentősként.
És ezzel nincs semmi baj, sőt.
Hogy érzi magát egy sürgősségi ápoló a szkafanderben? Mitől fél – fél egyáltalán? Mit lát a betegeken? Mit vár a korlátozások enyhítése után? Hogy érinti, hogy most szinte rocksztárként kezelik az egészségügyieket? És hogyan próbál vigyázni a saját mentális-lelki egészségére? Jelentés a frontvonalból; itt az Elviszlek magammal EXTRA első epizódja:
Te, anyu, nem hiszed el, mi történt…
„… miután összekapaszkodtunk egy pillanatra ebben a közös sokkban, villámgyorsan szét is spricceltünk, annyifelé, ahányan vagyunk. Mert nem igaz, hogy ez a járvány mindenkire egyformán hat. Nem igaz, hogy egy hajóban evezünk.”
„Ezek a számok: emberek. Étellel szerető nagymamák, terpentinszagú nagypapák. Unokáik hiányába belerokkanó nyugdíjas lelkek. Elmagányosodott, hús-vér otthonlakók. Belőlük lettünk azok, akik vagyunk. Mindannyian. Emberek, akik sokkal többet érdemelnek annál, hogy haláluk ilyen-olyan kommunikációs célokká aljasított kartotékadattá váljon.”
Békét találni a káoszban, ha csak egy-egy pillanatra is (annál tovább úgysem tart). Hétszer.