Sok serdülő akár 50 napra is kiesik évente a menstruációs szegénység miatt az oktatásból. Ezen próbál segíteni a Magyar Vöröskereszt, amely idén újra 500 iskolát lát el higiéniai termékekkel.
Nem is olyan érthetetlen, miért…
„Soha nem kívánod, bárcsak pasi lennél?” – teszi fel a kérdést a főszereplőnek a barátnője, mire ő: „De, állandóan.” De jó lenne álmodni egy olyan világról, ahol nem jelent sokkal, de sokkal több terhet, sokkal több kiszolgáltatottságot fiatal nőnek lenni. Ám ez a film abban nem fog segíteni, hogy egy ilyen világot álmodhassunk magunknak.
Ha létezik elszánt, odaadó és hűséges rajongói csoport, azok a kamasz lányok. Miért tör mégis pálcát felettük – és rajongásuk tárgyai felett – a többség – teszi fel a kérdést fiatal szerzőnk, Polner Laura.
„Ennek a maffiafilmnek nem az adja ugyan az izgalmát, hogy melyik banda győz, ki éli túl az állandó öldöklést, és ki kerül a piramis csúcsára, hanem az, hogy ki lehet-e szállni belőle, ha az ember beleszületik.” De azért ez elég izgalmas, nem?
„Már nagyon kicsi korában elmondtam a lányomnak, hogy ha ilyen helyzetbe kerül, kiabáljon, rúgjon, harapjon, karmoljon, bármi, csak próbáljon meg nem lefagyni, és ne hallgasson évtizedekig róla, mert nem az ő szégyene.” Ne hallgassunk mi sem! Mondjuk ki, hogy a kiskorú lányok (és felnőtt nők!) ellen elkövetett szexuális abúzus nem lehet része a kultúránknak. Hogy ez nem normális, és nem engedjük, hogy minden kislány így nőjön fel.
Gauguin, Schiele, Picasso… Nem csak lefestették a fiatal lányokat. Át kell-e értékelnünk a rajongásunkat a munkáik iránt?
Ne dőlj be a divatipar legújabb szemfényvesztésének! Ezt a posztot – az írója szerint – minden fiatal lánynak látnia kellene.