Nagyon fáj. Nem az fáj a legjobban, hogy a már nagyon beteg, kiszolgáltatott és magatehetetlen, nyolcvanéves édesapám örökre elaludt egy júniusi napon, hiszen ez már megváltás volt számára, és mi is készültünk rá. Az fáj nagyon, ahogy ez történt. Kegyetlenül, embertelenül, tisztességtelen módon. – Olvasói írás.
Parádsasváron három évszázadon át fújták az üveget – aztán a gyár lehúzta a rolót, és csak a romok maradtak. Vagy mégsem? Egy család ma is életben tartja a mesterséget: világító pálinkáspoharakat fújnak, történeteket mesélnek, és abban hisznek, hogy az üveg nemcsak törékeny, hanem örök is.
„Nagyon sok gyerekkel elhitetik gyerekkorában, hogy nem kreatívak és nem tudnak rajzolni, hogy az alkotás tevékenysége »nem mindennapi«. Pedig az.” Ti készítettetek már zine-t? Ha nem, akkor arra buzdítunk benneteket, hogy próbáljátok ki! Mi most megmutatjuk a kedvenceinket!
77 éve született Petri György, költő, aki sajnos már 20 éve nincs közöttünk. Kurucz Adri felidézi alakját, izgalmas életútját, és ünneplésképpen mellé tesz tíz versrészletet a kedvenceiből.
„A berlini fal lebontása Magyarországon kezdődött, a német újraegyesítés felé az első lépés a páneurópai pikniken történt.” (Helmut Kohl)
A mai „felgyorsult” világban, ha nem mész el egy sajtóvetítésre, akkor sem menthetetlen a helyzeted. A rendszerváltás előtt biztos nem így volt. Szerencsére Tóth Flóra mégis meg tudta nézni Hadas Kriszta új, a rendszerváltásról szóló doku-sorozatának ízelítőjét. Ő legalábbis nagyon örül neki, hogy nem csúszott le róla.
„A németek arról híresek a világban, hogy keményen szembe mernek nézni a múltjukkal.”
Nincs már görcsbe rándult gyomor, amikor az ember átlépi az ország nyugati határát. De az élmény még megvan, milyen volt először szabadon áthaladni Hegyeshalmon.
„…olyan kevés kellett volna ahhoz, hogy itt minden más legyen.”
A 10 millió vesztes országa.