Nádudvari Péter: Azt szeretném, hogy így emlékezzenek rám: jó ember volt
A negyvenéves kor sokakat számvetésre késztet. Jó úton vannak-e, megvalósították-e az álmaikat, és hogyan tovább? Nádudvari Péter is rátekintett a B oldal lehetőségeire.
A negyvenéves kor sokakat számvetésre késztet. Jó úton vannak-e, megvalósították-e az álmaikat, és hogyan tovább? Nádudvari Péter is rátekintett a B oldal lehetőségeire.
Gyerekként azt gondoltam, hogy aki negyvenéves, az már rettentően öreg. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna…
„Ez volt (eddigi) életem legboldogabb születésnapja… hete… hónapja” – mondta Kristóf, mielőtt a világ egy éjszaka alatt kifordult a sarkaiból.
Az emberélet útjának felén…
Egy derékfájásnál, egy makacsul ragaszkodó kilónál vagy épp egy szűnni nem akaró szem alatti karikánál végül mindenkinél elérkezik a pont, ahol rádöbben: nem lesz örökre fiatal, sőt a szervezete olyan, mint egy jó memóriapárna, semmit nem felejt. Így történt ez Steiner Kristóffal is, aki a negyedik ikszhez közeledve úgy érzi, kicsit be kellene húznia a féket.
„Nem hiszem el... Te ILYEN vékony is tudsz lenni?!" – teszi föl a kérdést kamaszgyereked egy régi fényképed láttán. Te meg menten a föld alá süllyedsz bánatodban, és vacsora helyett nekiindulsz kutyát sétáltatni. Még szerencse, hogy az embernek kutyasétáltatás közben támadnak a legjobb ötletei. És emlékei.
Különbözni jó, nemet mondani hasznos, nem kell mindent neked megoldani. Ez még csak három. Andrea írásából 50 tapasztalat derül ki, amit negyvenéves korunkra szereztünk meg. Hiánypótló lista, nemcsak negyveneseknek.