Az Egyenlítő Alapítvány nőnapi konferenciáján Nyáry Luca tartott egy figyelemre méltó előadást a korosztálya magányáról, helyzetéről a világban. Dián Dóri szemlézte nektek.
„Anya, nagyon szeretem Halász Juditot.” – Bele sem gondolunk, mekkora ereje van egy ilyen mondatnak egy kislány szájából, aki nem Magyarországon nő fel. Trembácz Éva Zsuzsanna elmondja, mit jelentenek a külföldön (és a fővárostól távol) élőknek az online közvetítések.
Már rég „nemcsak” valakinek a lánya és unokája, hanem sikeres színésznő, aki a saját útját járja, és küzd annak buktatóival.
Élet egy komoly baleset után... pusztán azzal, hogy beszélsz a traumáról, könnyíthetsz a terheden. De az sem olyan egyszerű.
A „szemétkirálynő” az előadásában gyakorlatilag egy olyan szabályrendszert mutatott be, melyet könnyű követni, és mindenki számára akadnak benne megvalósítható apróbb lépések.
Ha egyszer Szentesi Évának eldurran az agya, akkor ő kőkeményen beolvas bárkinek. Most épp a semmitmondás nagymesterei kapták meg a magukét. Kamatostul...
Amikor a 82 éves, madárcsontú, csodálatos tekintetű dr. Jane Goodall azt mondta budapesti előadásban, hogy azért utazik évente háromszáz napot, mert küldetéstudata van, elkezdtek potyogni a könnyeim. Most egy anya-lánya párbeszédet olvashattok Jane előadása kapcsán a közösségről, a tudatosságról, valamint a felelősségről, mely mindannyiunké...
DTK első házaspár vendége egy Kossuth-díjas rockzenész és egy tehetséges fiatal színésznő. Két művészember, akik most együtt is dolgoznak (Eszter Andrást és a Kiscsillagot rendezi épp az Erkel színházban). A beszélgetés közben olyan érzésünk volt, mintha Kriszta egyszerre két Lovasit vitt volna magával. Mert amint beült a kocsiba... na, de inkább nézzétek meg:
Úgy tűrünk minden mérgező helyzetet – otthon, a munkában, a közéletben –, mintha ez valamiféle virtus volna, mondja Feldmár András. A nemzetközileg elismert magyar pszichoterapeuta szerint ennek az lesz a vége, hogy megbetegszünk. A párizsi terrortámadásról, a gyerekeinkről, a gátlásokról, a halálról, az életről beszélgettünk vele... sokszor zavarba ejtő szókimondással. D. Tóth Kriszta interjúja.
Mikor lett a boldogság mindenek felett álló érték? Tényleg „lassan jobban félünk a boldogtalanságtól mint a betegségtől", ahogy szerzőnk írja? Hogyan váltunk mindannyian a boldogságkultusz rabjaivá, és miért tesszük rabbá a gyerekeinket is?