Mi történik, ha valaki számára megáll az idő abban a pillanatban, hogy elveszítette az imádott édesapját? Ha oly mértékű lesz benne a fájdalom, hogy legszívesebben ő is utánamenne? Ha elkezdi elveszíteni saját magát is? A lánya úgy érzi: bár osztozik a fájdalmában, de szeretné visszakapni az édesanyját. Hiszen nem veszítheti el mind a két szerettét. Olvasónk írása.
Mivé lesznek a receptek – a varázslatos ünnepi torták, amit egy anya szívvel készített, belekeverve a vajas krémbe, a csokimázba és a gyümölcsös töltelékbe minden gondoskodását és szeretetét – azután, hogy ő már nem áll a konyhában, a rádiót hallgatva?
„Egy baj van: a bennem élő gazdag fehér nő nagyon mást vár ettől az utazástól, mint a csóró félvér író, aki legbelül mindig is maradok."
Nagyon fáj. Nem az fáj a legjobban, hogy a már nagyon beteg, kiszolgáltatott és magatehetetlen, nyolcvanéves édesapám örökre elaludt egy júniusi napon, hiszen ez már megváltás volt számára, és mi is készültünk rá. Az fáj nagyon, ahogy ez történt. Kegyetlenül, embertelenül, tisztességtelen módon. – Olvasói írás.
Joanna Macy július 19-én, 96 éves korában hunyt el, de még halálos ágyán is ezreket inspirált. Rainer Maria Rilke költő fordítója volt, dolgozott a CIA-nál és a Békehadtestnél, a Dalai Láma mellett tevékenykedett Indiában, és világméretű ökológiai mozgalmat indított el. Cselekvő remény nevű ökológiai gyászmunkája megtanítja átalakítani a kétségbeesést cselekvéssé.
Mire taníthatja az embert az édesapja elvesztése? Hogyan alakítja a család életét a gyász, lesznek-e kevesebbek, de egyúttal többek is általa? Olvasónk, Anna írása.
„Nem volt olyan időszak az életemben, amikor a kertem ne adott volna erőt ahhoz, hogy elbírjam azokat a feladatokat, amelyeket a sors nekünk szánt” – mondja Duraj Diána. A természet rendje önmagában is tanító erejű, de különösen akkor, amikor az ember mély megpróbáltatásokon megy keresztül.
„Borzasztó, mennyire az ember szívéhez tudnak nőni…” – írja egy ismerősöm, aki nemrégiben hasonló veszteségen ment keresztül, mint most én. Pedig csak egy kutya – gondoltam volna korábban. Akkor, amikor még nem volt kutyám. Most sincs – és összetörik benne a szívem. Fiala Borcsa írása.
Jeannette és Alexander Toczko 75 évet éltek együtt, majd 24 óra eltéréssel haltak meg. Ruth és Harold Knapkénak 65 közös év jutott, ők 11 óra különbséggel hagyták itt a földi létet. Ahogy az életük minden percét, úgy az utolsó pillanatokat is együtt töltötték: összeölelkezve, kéz a kézben találtak rájuk. Cikkünkből kiderül, mi az oka annak, hogy az idős házaspárok gyakran egymást követik a halálba.
Egy olyan korszakban, ahol a mesterséges intelligencia révén minden eddiginél személyesebb élményeink lesznek a halottaink másolataival, hogyan gondolkodunk majd elengedésről, gyászról, időről? Mennyire fogjuk érzékelni a hiányt, ha már nemcsak az élőkkel kommunikálunk online, testetlenül, hanem az elhunyt szeretteink digitális változataival is?