Az, hogy ma Magyarországon, mit jelent a nemzet, vagy mit jelent nemzeti érzelműnek lenni, már rég nem a miénk: nem a tiéd, nem az enyém. A hatalom jelentéktelen és méltatlan dolgokra használta el ezeknek a szavaknak a valódi jelentését. És miközben elbirtokolta és a saját képére formálta, így használja már jó ideje uszításra, gyűlöletkeltésre, kirekesztésre.
A színésznő annak idején az erkélyéről nézte végig, amint teret neveznek el róla a születésnapja alkalmából! Ezzel a köszöntéssel nehéz versenyezni, de Both Gabi összegyűjtötte Blaha Lujza – számára – legkedvesebb gondolatait:
Még mindig nincs vége az elvándorlásnak, még mindig akadnak újak, akik útra kelnek. Vajon viszik magukkal a nemzeti ünnepeinket is? Mit jelent nekik ez a nap a távolban?
Ugye, te is ismersz valakit, akinek több száz literes fagyasztóládája van otthon?
Na, ki a legprofibb?
„Talpra, magyar!” – ebben a két szóban Petőfi nem csupán egy buzdítást fogalmazott meg, de azt is összefoglalta, miért fontos számomra, hogy ehhez a nemzethez tartozom.
Egy idős asszony visszaemlékezése arra az időre, amikor kényszerűségből hazát kellett váltania. És minden másra, ami azóta történt vele: „Bátor fiatal voltam, most meg egy elégedett kilencvenes vagyok." Igazi, élő, lüktető történelem.