Lázár Ervin lánya mesél arról, miért kellett elmennie Magyarországról – tizenkétezer kilométerre Indonéziába, Balira – ahhoz, hogy megtalálja a saját írói hangját. Lázár Zsófi sokáig kereste a helyét a világban, és most úgy tűnik, végre talált egy szigetet, ahol békére és szerelemre lelt, na meg saját magát is újradefiniálta.
Lázár Ervin meséi nemcsak elvarázsolnak, de olykor tényleges segítséget jelentenek, például abban, hogy valaki úrrá legyen a gyerekkori beszédhibáin, vagy később, felnőttkorában a gyászán.
Az a legjobb ebben a könyvben a humora mellett, hogy nem akar tabukat döntögetni. Mégis megteszi.
Néha, ha elakadok az életben, arra gondolok, vajon mit tenne most Szegény Dzsoni, és mit mondana Árnika? Östör király hogyan ítélkezne az ügyben? Töltse be a te szívedet is a Hétfejű Tündér ragyogása, hiszen épp nyolcvan évvel ezelőtt született Lázár Ervin, aki megálmodta ezt a mesevilágot.
Mondd csak, te milyen személynek, tárgynak vagy életérzésnek állítanál szobrot, ha tehetnéd?