„A züllesztés kézzelfogható” – írja pedagógus szerzőnk, aki a tekintélyelvű, hierarchikus iskola és közoktatás kulcsfogalmáról, a leckéztetésről osztja meg gondolatait. Murányi Renáta írása.
Nem védi meg a gyereket a hallgatás. Tippek, hogyan magyarázd el neki a demens rokon állapotát szeretettel és őszintén.
A workshopra érkező nőkben három dolog közös: mindannyian 35 éves koruk körül szembesültek vele, ha nem lépnek azonnal, soha nem lehet saját gyerekük; spermadonorral váltak anyává; és emiatt mindannyiukban óriási lelkiismeret-furdalás és szégyenérzet munkált. Szóba került még, milyen nehéz akár csak otthon az apáról beszélni, hogyan élik meg az egyedül viselt terheket, és mik a legnagyobb félelmeik a helyzetükből adódóan.
D. Tóth Kriszta interjújából kiderül, hogyan dolgozzák fel a bántalmazott gyerekek a velük történteket, és az is, hogy az ilyen gyerekek ügyein dolgozó nyomozó hogyan végzi a kihallgatást.
A Ki vele! harmadik adása az „atyai” pofon kérdését járja körbe. A vendégek arról vitáznak, hogy van-e helye a fizikai fenyítésnek a gyereknevelésben.
Ma reggel az ország számos iskolájában is bombariadó volt, több mint 260 intézményt ürítettek ki. Sok esetben néhány órán belül visszaállt a rend, a gyerekekben azonban mély nyomot hagyhat egy-egy ilyen esemény. De mit tehetünk szülőként, és hogyan kommunikáljunk az eset kapcsán a gyerekekkel?
Hogy rögtön ellentmondásba keveredjek magammal: tudom, hogy gyerekem örökké lesz. Még akkor is, amikor a csemetéim már a saját unokáikat lovagoltatják a reumás térdükön, az én szívemben ők még mindig a széltől óvott, agyonszeretgetett kisbabáim lesznek.
Bár az együttélés során gyakran nem is tudatosul, mennyi közös rituálénk van a gyerekünkkel, ezek egyik pillanatról a másikra való elvesztése olyan, mintha kihúzták volna a lábunk alól a talajt. Rádöbbent a saját sebezhetőségünkre, kiszolgáltatottságunkra, és szembesít azzal, hogy hol tartunk az életünkben. Itt a Beszélnünk kell! legújabb epizódja az üres fészekről.
A csecsemő- és kisgyermekkor igen népszerű, és egyben rendkívül megosztó terápiájává vált a Dévény-módszer az elmúlt évtizedben. Van-e különbség Dévény- és Dévény-terápia között? Mit mondott erről Dévény Anna? Szülőként hogyan dönthetjük el, hogy szüksége van-e a gyerekünknek segítségre a mozgásfejlődése során, és ha igen, milyenre?
Mit mondunk egy gyereknek, ha elveszíti egy közeli családtagját, szerettét? Ki dönt arról, hogy részt vehet a temetésen? Mennyire tudjuk kipárnázni a veszteséget a gyerekeink számára, és főleg hogyan?