Imádjuk a „pszichológus-páciens” közti viszonylatokat feldolgozó filmeket, a kérdés csak az, mennyire tükrözik a valóságot, és ennek milyen hatása lehet a valós terápiákra?
Popper Péter kristálytisztán látott minket: minden esendőségünket, gyarlóságunkat, hibánkat és erényünket, fájdalmunkat és örömünket. Élete utolsó pillanatáig elhivatottan segített minket az útkeresésünkben, és ránk maradt gondolataival segít ma is. Nektek melyik a kedvenc idézetetek tőle?
Vajon milyen ember rejtőzik a keményített gallér mögött? Mekkora utat járt be Magyarország egyik legismertebb pszichológusa? Hogyan hatott rá, amikor a család egyszer csak mindenét elvesztette? És ő maga hogyan küzd meg a szorongásaival? Az Elviszlek magammal e heti vendége (mondhatni, közkívánatra): dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus.
Hogyan lett százötven órányi tanulmányi kötelezettségből négyévnyi fekvő analízis? Pszichológushallgató szerzőnk elmeséli, miből jött rá, hogy bár nincsen mentális betegsége, mégis professzionális segítségre van szüksége a mély önismerethez, és azt is, mi mindenre jött rá terapeutája segítségével, hogyan változtak meg az emberi kapcsolatai, a konfliktuskezelése, a mindennapi kommunikáció egyes stratégiái.
Így tud szépen lassan megfojtani belülről egy rettenetes élmény és az utána következő közel két évtizedes hallgatás
„Függőnek lenni elég borzalmas. Tényleg olyan, mintha egy démon uralkodna az emberen, és azt a démont csak akkor lehet kiűzni, ha valakit megkérünk, mondjon el helyettünk és velünk egy varázsigét. Egyedül nem megy.”
„Úristen, ez a kép én vagyok!” Melyiknél mondtad ezt?
Szégyen. De kinek a szégyene?
„A legnagyobb probléma, amit a járvány magával hozott: az eltávolodás. Ez valójában traumatizálja az embereket, mert mindannyiunknak szükségünk van szeretetre.” És hogy mit tehetsz érte? Észak-Amerika egyik legelismertebb párterapeutája elmondja: