A kétgyerekes anya, aki békésen elkapott egy sorozatgyilkost
Igazi, de mégis minden szokásos klisétől és tanulságtól mentes true crime sztori a nyolcvanas évekből! Újraolvasó
Igazi, de mégis minden szokásos klisétől és tanulságtól mentes true crime sztori a nyolcvanas évekből! Újraolvasó
Szerzőnk, Rezek Bori egykori pszichológusával beszélgetett az anya-magzat kapcsolatanalízisről, a szülés körüli félelmekről és a születés spiritualitásáról.
Amikor valakinek meséltem a single married mom, vagyis férjezett, de egyedülálló anya jelenségről, visszakérdezett: nem minden anya az? Kicsit igen, de ez elsősorban nem az apák hibája!
„Anyu nagyon értette az ünnepet, a hozzá vezető utat, a rítust, a ritmust, az időt, a figyelmet. Ő már nincs velünk, de ahogyan készülődöm az ünnepre, az tőle fakad, a példájából – és abból is, ahogyan én már nem akarom.”
Irodalmi leszámolás a szülővel, aki így-vagy úgy, de sötét pecsétet nyomott az ember életére. Fel lehet gyógyulni az írás által a gyerekkori traumákból? Újraalkothatjuk önmagunkat, ha szembenézünk a családi múlttal? Négy könyv erre tesz kísérletet.
„A fiam éveken át küzdött a függőséggel, és a börtönévek sem múltak el fájdalom nélkül, de mégis megtanultunk hinni abban, hogy mindig van újrakezdés” – írja olvasónk. Íme, az ő története, aki minden nehézség ellenére soha nem adta fel a fiába vetett hitét. Olvasónk írása.
Mivé lesznek a receptek – a varázslatos ünnepi torták, amit egy anya szívvel készített, belekeverve a vajas krémbe, a csokimázba és a gyümölcsös töltelékbe minden gondoskodását és szeretetét – azután, hogy ő már nem áll a konyhában, a rádiót hallgatva?
Andrea több generációs alkoholbeteg családból származik. Ám hiába fogadta meg, hogy ő másképp fog viselkedni, mint a felmenői, végül magával rántotta őt is az ital, majd a gyógyszerek. Igen mélyre került, a gyerekeit elveszítette, elmagányosodott, a gödör mélyéről azonban jó darabig azért sem tudott visszakapaszkodni, mert még az ellátórendszer is cserben hagyta.
Milyen anya az ilyen? – pörgetjük a fejünkben a kérdést, sokszor magunkra célozva, amikor nem bírjuk, nem akarjuk, nincs kedvünk, kiégtünk az anyaságban. És a legtöbben nem tudjuk azt mondani magunknak, hogy JÓ anyák vagyunk. A lusta anyák napján erről elmélkedik Tóth Flóra.
Mennyit bír el egy anya? – teszi fel a kérdést olvasónk, a háromgyerekes Petra, aki a harmadik szülését követően döntött úgy: visszaül az iskolapadba. A sikeres felvételi csak az első lépés volt, utána számtalan nehézséggel kellett szembenézni, és olykor ott tartott, hogy nem bírja tovább, feladja. De valami mindig tovább lökte.