Mi a különbség a hazai oktatási rendszer és a külföldi lehetőségek között? Miért akar egy tanár idegen országban dolgozni? És mi lesz velünk akkor, ha már a tanáraink is „külföldre szakadnak"? Szívszorító írás valakitől, aki kint kezdte a szakmát, aztán hazajött.
Ha esetleg egyedül vagy, és érdekel, hogy ennek még meddig kell így lennie... vaaagy, ha véletlenül előfordulnak benned kétségek, hogy vajon a megfelelő emberrel kötötted-e össze az életedet, akkor ne keresd tovább a választ! Fiala Borcsa egy príma matematikai képlet segítségével megválaszolja a dilemmádat.
Őrjítő érzés, ha az ember azzal szembesül, hogy olyan rendszerbe kényszerítik bele, ami értelmetlen, idejétmúlt, extrém módon bürokratikus és még igazságtalan is. Ha pedig mindez a saját gyerekén csapódik le, akkor még nehezebb higgadtnak maradni. Fiala Borcsának ezúttal nem sikerült ez a mutatvány, mert alaposan kiakadt a gimnáziumi felvételit kísérő jelenségeken...
Azt méri a középiskolai felvételi, amit mérni akarunk? Mi alapján, és kiket válogatnak ki az iskolák? Hogyan kérheti számon a felvételi vizsgán az intézmény azt a tananyagot, amit még nem is tanult a diák? És a kérdések folytatódnak Dr. Gyurkó Szilvia cikkében: