A helyzet egyre hülyébb – bárcsak az unokáim már ne értenék Mrożeket!
Mrożek abszurd világa ismerős volt idehaza a hatvanas–hetvenes években, és ismerős ma is. Egypercesei még mindig tökéletesen ülnek, és ütnek gyomorszájon, hogy a szemünkbe szökik a könny – a fájdalomtól és a nevetéstől egyaránt.