A húsvéti locsolkodás közép-európai szokás, ám hogy valaki szereti vagy gyűlöli, az sok mindentől függ, de annyit talán kijelenthetünk: a sikere főleg a történetben szereplő folyadékok minőségén és mennyiségén múlik.
Falu, kisváros vagy nagyváros? Te mit felelnél erre a kérdésre?
Egy biztos: a húsvéti locsolkodás legalább olyan megosztó, mint a politika vagy a pacal.
Tankönyvi ádozathibáztatás és kirekesztés, avagy: ha a falu megbecsült férfi tagja követ el ellened bűnöket, akkor kussolj, vagy ellehetetlenítjük az életed.
„Hány éves a Mama? – kérdezem a férjemet, mert az ő nagymamája. – Nyolcvankettő – feleli. – De már tíz éve is annyi volt – mondom erre én. – Akkor lehet, hogy már egy kicsit idősebb – ért velem egyet.” Iliás-Nagy Katalin csodálatos fotóriportja következik Margit néniről, aki még kútról hordta a vizet, teknőben mosott, kemencében sütötte a kenyeret, biciklivel tolta haza „nagy hassal” a tetőhöz szükséges deszkát, és látta a bombákat világítani Debrecen felett.
Hamu, krétapor, hagymalé, tej, ecet, citrom, burgonyaliszt, só, szódabikarbóna, alkohol, disznózsír… mi bennük a közös?
„Az se rossz, ha madárcsicsergésre ébredünk, de a kombájnok hajnali hangja számomra az igazi ASMR-élmény, ahogy az öntözők, a fűnyírók, a tyúkok, kakasok zaja is az. Szeretem, amikor előkerülnek a falusi ridikülök, vagyis a gyomvágók. Ha egy felbőg, akkor hamarosan további kettő követi. Ha még egy fűrész vagy egy flex is belehasít, az valóságos szimfónia.” Nagyon mulatságos, tündéri beszámoló saját rajzokkal egy feketenyéki lánytól, aki elmeséli, milyen az élete egy mai fiatalnak egy kicsi faluban, ha kitör a nyár.
„Tessenek szólni vagy kézzel inteni!” – És felétek milyen rigmusok mentek?
Nem véletlenül vannak azok a hagyományok…
És nektek mi hiányzik a legjobban a városban?