Címke: édesanya

Kedvenc képeink és kedvenc történeteink: anyák napi bemelegítés tőlünk nektek. (És persze: nekik!)

„Ha valakinek már nem él az anyukája, karácsonykor nem tud nem arra gondolni, hogy »Mit adhatnék a mamának?«, én pedig kimondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy még így, univerzumokon és valóságsíkokon keresztül is meglephetem az édesanyá(i)mat.”

Te hogyan tekintesz a halálra? El tudod fogadni az élet részeként?

„Nem tudtam akkor még, hogy az aggódást nem csak a képzelet szüli. Hogy nem ellenőrizgetsz, hanem csak beszélni akarsz velem. Hogy talán sejted, már nem sokszor tudsz felhívni telefonon, és évtizedek múlhatnak el anélkül, hogy hallanám majd a hangodat. ”

„...amikor átfutottam a Facebookot, láttam, hogy a barátaim gyerekei miket készítettek az anyukájuknak. Én semmit nem készítettem az anyámnak. Már minek?”

„Sajnos fel kell készülni a legrosszabbra..." Szentesi Éva a könyvbemutatóján tudta meg, hogy az orvosok az utolsó kezelések előtt már nem hittek abban, hogy meggyógyulhat. Még szerencse, hogy egy valaki igen...

Risztov Éva, ahogy még sosem láttad: felszabadultan, kiegyensúlyozottan, ereje és humora teljében. Mindezt úgy, hogy fizikai fájdalmakkal kel és fekszik. Járt már a pokol legmélyén, aztán Londonban, a csúcsok csúcsán. Most pedig Rióra készül – akkor is, ha az anyukája „eltiltotta" a hosszútávúszástól.

Nem volt egyszerű ez az út D. Tóth Krisztának, mert először a meghatottságtól gyűltek könnyek a szemébe utána meg a nevetéstől. Csonka Pici az ötvenedik szülinapjáról, a magányról, a kielégíthetetlen szeretetéhségről, az édesanyja haláláról... és a Ding-dongról. Úgy, ahogy eddig még sosem.

DTK kocsijában sok minden kiderül... és előbb-utóbb mindenki lelazul. Itt az Elviszlek magammal legfrissebb epizódja, amelyben Demcsák Zsuzsa beszél válásról, bántalmazásról, újrakezdésről, útkeresésről, gyerekekről, „jónőségről". Azt is elmondja, hogy van-e benne bosszúvágy, és mi okozta neki a legnagyobb csalódást.