„Csak egy kislány voltam, aki levágatta a haját” – írja Kitti, aki hetedik osztályos gyerekként büszke volt tüsi frizurájára, hiszen az anyukájának is ilyen haja volt. Aztán hétfőn bement az osztályba, és az élete pokollá változott… Védtelen gyerekként nem az ő hibája volt, ami történt – mit tenne ma mégis máshogy? Olvasói levél.
Mit lehet tenni, ha a gyerekünk iskolai bullying áldozata? Miért nem jó stratégia annak a kamasznak a szüleivel beszélni, aki bántotta? Hogyan készítsük fel a fiatalt az intim fotók küldésének veszélyeire, miközben tudjuk: jó eséllyel így is kerül majd ilyen helyzetbe? Ezekről beszélgettünk dr. Jármi Éva bullying-szakértővel, Kurucz Adriennel és Szabó Anna Eszterrel.
A magyar tizenévesek 85 százaléka már legalább egyszer megtapasztalta, 66 százalékuk pedig rendszeresen átél iskolai bántalmazást.
„Nem azért zaklatták a gyereket, mert túlsúlyos, hanem mert a közösség, amiben van, ezt lehetővé teszi (megengedi, tolerálja, az áldozatot hibáztatja, vagy tehetetlennek és eszköztelennek érzi magát)” – egy önmagában is rettenetes ügyet tovább súlyosbít a felszínes hírek alapján hozott népítélet, írja dr. Gyurkó Szilvia a sümegi eset kapcsán, itt: